Károly Róbert katasztrofális vereséget szenved

2004. szeptember 13. 12:06

A Kárpátokon túli terület hódoltatása az Árpádok állandó törekvése volt. A havasalföldi vajdát - aki több-kevesebb megszakítással magyar hűbéres volt - az önálló szörényi bánság megszervezése fordította szembe a magyar királlyal. Szövetséget kötött a bizánciakkal, a bolgárokkal és a tatárokkal, így egyoldalúan felszámolta a magyar függést. Károly 1330-ban indult megrendszabályozására. A számára ismeretlen földön, havasok és erdős hegyek között azonban nem tudott élelmet szerezni, emiatt seregével kénytelen volt visszafordulni. A magyar had a Kárpátok egyik szűk szorosában a románok csapdájába került. Az utat elöl-hátul eltorlaszolták, a sereget meredek sziklafalak fogták közre. A krónikás szerint ` egészen olyanok voltak, mint a varsában vagy hálóban megfogott halak`. A románok négy napon át gyilkolták a védekezésre képtelen magyar sereget, melynek jelentős része ott veszett a posadai szorosban. Maga a király is csak egyik bárója, Hédervári Dezső önfeláldozásának köszönhetően - aki magára öltötte a király címeres páncélját - tudott megmenekülni. A jelenet a 19. századi romantika korában az önfeláldozó alattvaló példájaként vált kedves témájává az irodalomnak és a képzőművészetnek.