Film Hitler végnapjairól

A 400 kópia közepes szám Németországban, a sikeresnek ígérkező amerikai filmek 900 kópiával kezdenek. A bukás nemzetközi bemutatójának színhelyéül Torontót választották. A filmet elsősorban a forgatókönyvet író producer, Bernd Eichinger filmjének tartják, a filmet övező felhajtásban a rendező, Oliver Hirschbiegel ritkán szólal meg.

A 150 perces opusz 13,5 millió euróba került, s pikantériája, hogy az összeomló Berlinre hasonlító külső színhelyeket a stáb Szentpéterváron találta meg. Ott is forgattak, orosz katonákat öltöztettek náci egyenruhákba. A környékbeliek némi megrökönyödéssel tapasztalták, hogy egy Hitler-szerű figura sétál utcáikon, míg meg nem magyarázták nekik, miről van szó.

A német televíziós állomásokon eddig bemutatott, vélhetően legjobb részletek alapján ítélve a film tisztes iparosmunka. A német filmes Hitler-ábrázolásokhoz képest van egy-két újdonsága, ezért érdemes megnézni a kissé hosszúra sikerült művet. (A film vetítési jogát megvásárló német televíziós állomás két részben vetíti majd).

Jelenet A bukásból

A bukást készítő filmesek, színészek legfőbb gondja az volt, hogy miképp mutassák be a Hitlerben, az emberben rejtőző szörnyet. Szakítani akartunk az eddigi leegyszerűsítő ábrázolásokkal. Hitlert csak szörnyetegnek láttuk, pszichopatának, karikatúraszerű figurának. Megpróbáltunk úgymond háromdimenziós portrét készíteni róla, mert a különböző beszámolókból tudjuk: képes volt megnyerő is lenni. Képes volt egy egész népet barbárságra csábítani, egy szörnyeteg ilyesmire sohasem képes - közölte Hirschbiegel.

Mások egyenesen Shakespeare "szánalmat érdemlő" zsarnokai, Macbeth, III. Richárd mellé sorolták Hitlert, s emlékeztettek arra, hogy a lefogott Ceausescuról, vagy Szaddám Huszeinről készült képek szánalmat is ébresztettek a nézőkben. Hirschbiegel ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy nem volt céljuk rokonszenvet ébreszteni Hitler iránt, aki egy nem létező hadsereget vezényel csatába, miközben a szovjet hadsereg ágyúi már Berlinben dörögnek.

Kétségkívül nagy nyereség, hogy meg tudták nyerni Hitler szerepére a svájci Bruno Ganzot, aki egyebek között Wim Wenders filmjeiben csillogtatta nagyszerű képességeit. Ő azt mondja, hogy svájci német létére könnyebb volt eljátszani a szerepet, mivel Svájcban nem létezik a németek önkínzásba hajló foglalkozása a német történelemmel. Ennek ellenére morális gondot okozott neki a Hitler-szerep megformálása, például a náci vezér antiszemita vonásainak érzékeltetése.

A film nagy része Hitler berlini bunkerében játszódik, a hitelességet elsősorban a diktátor nemrég elhunyt titkárnőjének, Traudl Jungének a visszaemlékezései képezik. A forgatókönyvíró számára a másik alapmű Joachim Fest történész munkája volt. Egyes kritikusok fájlalják, hogy az Eichinger-Hirschbiegel kettős, úgymond üzenet nélküli filmet készített, nem válaszolt arra az alapkérdésre: miként voltak lehetségesek a náci Németország bűnei.

(MTI Panoráma - Sarkadi Kovács Ferenc, Berlin)