Exhumálják Petrarcát

Petrarca a költőfejedelem

A líra zarándokhelye

Francesco Petrarca a korai itáliai reneszánsz elsõ nagy képviselõjeként vonult be az irodalomtörténetbe. Firenzei fehér guelf családból származott. Arezzóban született, de ifjúsága nagy részét a pápák akkori székvárosában, a franciaországi Avignonban töltötte.

Petrarca későbbi élete örökös nyugtalanságban, véget nem érõ bolyongásban telt el Franciaország és Itália között.

Õt tekinthetjük az első humanista tudósnak. Dantéhoz hasonlóan, õ is két korszak határán élt, együtt létezett benne a középkor vallásossága és a reneszánsz életöröme.

Szenvedéllyel fordult az antik világ felé, a régi Róma csodálója volt. Az õ ösztönzésére készült el Homérosz Íliászának elsõ latin nyelvû fordítása. Õ maga korlátlanul ontotta a latin nyelvû verseket, amikért kortársai nagyon lelkesedtek, de Petrarca legnagyobb mûvének az Africa címû befejezetlen eposzt tartotta.

A hagyomány szerint 1327-ben látta meg az asszonyt, kit verseiben Laurának nevezett. Hozzá írott verseivel teremtette meg a reménytelen szerelem évszázadokon át érvényes formuláját. Petrarca leghíresebb verseskötete a Daloskönyv. Ebben a híres petrarcai szonett képletére íródott versek találhatók meg.

A szonett 14 sorból álló, 4 szakaszos vers. Az elsõ két versszaka 4-4, a második kettõ 3-3 soros. A szonett rímképlete abba - abba - cdc - dcd.

A szonett formailag egymástól elütő két-két strófája eredetileg két különbözõ szerkezeti egységet alkotott: rendszerint ellentétet, szemben álló motívumokat tartalmazott. Petrarca azonban feloldotta ezt a képletet, és csak az utolsó, a negyedik versszak hoz új elemet, az első hárommal szemben álló gondolatot, érzelmi tartalmat.

1. Fel-fel nyitott sír
2. Petrarca a költőfejedelem