Egész életében foglalkoztatta a magyarság őstörténete Kőrösi Csoma Sándort

Elszegényedett székely nemesi család hatodik gyermekeként született a Kovászna vármegyei Kőrösön (ma Csomakőrös, románul Chiurus). Keresztelésének dátuma 1784. április 4., de újabb kutatások szerint az is elképzelhető, hogy 1787-ben vagy 1788-ban született.

A szegény fiú tizenöt évesen gyalog ment Nagyenyedre, ahol szolgadiákként ingyen tanulhatott. A kötelező tanulmányokon túl a római és a görög irodalomban is elmerült, földrajzi, történelmi, filológiai könyveket olvasott. Már ekkor – igaz, kényszerből – azt az aszketikus életmódot folytatta, amelynek később nagy hasznát vette: a földön aludt, keveset evett, nem fogyasztott alkoholt, néha még a vizet is megvonta magától. Amikor 1815-ben befejezte tanulmányait, már évek óta maga is több tárgyat tanított a kollégiumban.

A magyarság őstörténete, a magyar nyelv eredete körül akkoriban kibontakozó vita magával ragadta, s megfogadta: fényt derít a valóságra. Felkészülésként a nagy feladatra az akkor már többek között héberül, németül, románul, franciául és angolul is beszélő fiatalember angol ösztöndíjjal a nagyhírű göttingeni egyetemen tanult három évig, itt sajátította el az arab és a török nyelvet. Egyik professzora hívta fel a figyelmét a török nyelvű ujgurok és a magyarok estleges rokonságára.

Utazásai szülőföldjétől Tibetig (Kép forrása: Wikipédia/ L. Shyamal/ CC BY-SA 3.0)

Ezután határozta el, hogy felkeresi Ázsiában a magyarok őshazáját, tervéhez néhány támogatót is szerzett. Még mielőtt nekivágott volna a hosszú útnak, több szláv nyelvet és az ószlávot is megtanulta. A Balkánon át jutott el Konstantinápolyig, de a várost egy járvány miatt nem tudta megközelíteni, ezért hajón Alexandriába utazott tovább.

Itt is pestisjárványba ütközött, s kényszerűségből Szíriába, onnan arab viseletben, egy karavánhoz csatlakozva Moszulba, a Tigris folyón csónakkal Bagdadba, majd innen 1820 októberében Teheránba ment. Az ottani angol nagykövet támogatását élvezve tökéletesítette angol és perzsa tudását, és a további út veszélyeit felmérve pártfogóinál hagyta iratait és végrendeletét.

1821 márciusában, immár Szkander bég néven, perzsa ruhában utazott tovább a háborúk dúlta Belső-Ázsia felé. Hosszú és kalandos útján a Hindukus hegyláncon átkelve 1822-ben érkezett Kabulba, majd Kasmír felől eljutott a nyugat-tibeti Ladakh királyság székhelyére, Leh városába. Innen már nem engedték tovább, kémnek vélték, elfogták, de meggyőződtek ártatlanságáról.

Lehben találkozott az angol William Moorcrofttal, aki egy kereskedelmi egyezményről tárgyalt, tőle kapta első Tibettel foglalkozó könyvét, és a zanglai kolostor tudós lámájához is ő szerzett neki ajánlólevelet. Tibet akkor még a külvilág számára ismeretlen területnek számított, szinte semmit nem tudtak róla.

A következő éveket Csoma Zanglában, a phuktali kolostorban és Kanamban töltötte. Ez idő alatt – szinte elképzelhetetlenül sanyarú körülmények között – teljesen elsajátította a tibeti nyelvet. Végigolvasta, kivonatolta és a nyugati világ számára magyarázatokkal látta el a tibeti nyelvű buddhista kánon 325 kötetének 105 ezer lapját, összeállította mintegy 40 ezer szócikkből álló tibeti-angol szótárát, a tibeti nyelvtanról szóló művét.

Kőrösi Csoma Sándor emlékoszlopa Dardzsilingben (Kép forrása: Wikipédia/ Grentidez/ CC0)

Tibetet elhagyva 1831 májusában érkezett meg Kalkuttába, ahol a Bengáli Ázsiai Társaság székházában nekilátott műveinek nyomdai előkészítéséhez. Főműve, a tibeti szótár és a tibeti nyelvtan 1834-ben látott napvilágot, ezekből 25-25 példányt hazaküldetett. Visszaküldte az odahaza számára összegyűjtött pénzt is, kiegészítve az általa megtakarított összeggel, amelyből Nagyenyeden alapítványt létesített a tehetséges diákok számára, egy részét szülőfaluja lakói és rokonai kapták. 1833-ban az MTA levelező tagja lett, emellett a Bengáli Ázsia Társaság tiszteletbeli tagja és könyvtárosa volt.

A következő években Molla Eszkander Csoma a Mulk-i Rúm (Európából való Csoma Sándor írástudó) névre kiállított okmányokkal bejárta Észak-Bengáliát, Kalkuttában teljes visszavonultságban folytatta tudományos munkáját, és könyvtárosként tevékenykedett. 1842 tavaszán újra elindult Lhászába, abban reménykedett, hogy a magyar őstörténetre vonatkozó anyagokra bukkan. Útközben maláriában megbetegedett – mások szerint aszkéta életmódja gyengítette le –, és április 11-én Dardzsilingben meghalt. Itt temették el a helybéli angol kolónia jelenlétében.

A buddhisták által a „nyugati világ bódhiszattvájaként” (szó szerint Megvilágosodott Lény, aki a jövőben Buddhává válik) tisztelt Kőrösi Csoma munkássága felbecsülhetetlen értékű a keleti nyelvek és kultúrák megismerésében.

Sírja fölé 1845-ben emlékoszlopot emeltek, majd az MTA is emléktáblát helyezett el, negyven tibeti nyelvű könyvből álló könyvtárát is az MTA őrzi. Alakja szerepel Jókai Mór És mégis mozog a Föld című regényében, halálának 125. évfordulója alkalmából a Magyar Földrajzi Társaság Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet alapított, amelyet négyévente ítélnek oda.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén