Ady Endre születésnapjára

Édesanyjával

Öntudatos, kálvinista kisnemesi családja egyenesen Ond vezér unokájától származtatatta le magát. De a naív családi etimologizálgatás mögött jobbára egy elszegényedett família állt, amelyik gyermekeik hivatali pályafutásának sikeréből remélte visszaállítani a megkopott rangot.

Ehhez apja, Ady Lőrinc parasztgazdálkodással próbált megteremteni mindent, így járhattak az Ady-fiúk gimnáziumba és főiskolára. Nagy balhé volt, amikor Endre bejelentette, hogy a jogi pálya helyett inkább az írói, újságírói hivatás vonza. Ezt Nagyváradon döntötte el, amikor a szabadelvű párti Szabadsághoz szegődött - olvasható az ELTE Magyar Irodalom tanszékének összeállításában.

Itt vérbeli hírlapírók közé került, de megállta helyét. Alapvetően ellenzéki magatartást tanusított. Írásaiban rendre a magyar feudalizmust konzerváló erőket támadta. 1903-ban megjelent verseskötete pedig már nem maradt visszhang nélkül. Ugyanebben az esztendőben ismerkedett meg Váradon a Párizsban élő Diósdy Ödön feleségével, Brüll Adéllal, akihez rengeteg verset írt - keresztneve megfordításával, Léda névvel. Szerelmük lángoló volt. 1904 és 1911 között hétszer járt Párizsban. Budapestet, ha csak tehette, elkerülte.

Csinszkával

1906 februárjában jelenik meg a harmadik és egyben az elsõ "igazi" Ady-kötet, az Új versek: ehhez szokás kötni a modern magyar költészet születését. Valójában a következõ - nem kevésbé jelentõs - verseskötet, az 1907 decemberében megjelenõ Vér és arany gyõzte meg végképp a kicsi, de lelkes progresszív tábort, hogy megérkezett Ady Endre személyében az új idõk új dalosa.

Amikor 1906 áprilisában megbukik a darabontkormány és a koalíció kerül hatalomra, hajsza indul a volt darabontok ellen, s Ady feldúltan menekül Párizsba az "úri földrengés", a dzsentri-had bosszúja elõl. Párizsból is a magyar politikai és irodalmi élet fejleményeit kíséri aggódó vagy éppen ujjongó figyelemmel, s válaszol szinte minden otthonról jött híradásra.

Anyagi helyzete 1907 végén megrendül: megválni kényszerül a Budapesti Naplótól, annak irányváltása miatt, s hiába ajánlkozik fel A Hétnek, a benne költõi vetélytársat látó szerkesztõ, Kiss József nem látja szívesen. 1908 áprilisában egy elkeseredett pillanatában Ady levéltárosi állás lehetõségérõl érdeklõdik Szilágy megye fõispánjánál. Végül az éppen induló Nyugathoz kerül, aminek haláláig főmunkatársa marad.

Az 1900-as évek vége, tízes évek eleje ismétlõdõ remények és kiábrándulások közepette telt el. 1909-tõl Ady egyre gyakrabban szorul szanatóriumi ápolásra, hogy rendbe hozzák kimerült idegeit, legyöngült fizikumát. A szertelen életmód, a narkotikumok és kicsapongások felõrlik erejét. S megviselik az állandó izgalmak is: Tisza István diktatórikus intézkedései, az ismétlõdõ hajszák, gyakori pénzgondok.



Magánélete is válságba jut. A Léda-szerelem mind terhesebb, már úgy érkezik meg az asszonyhoz, mint aki a "poklok fenekére szállott". Kapcsolatuk romlását sietteti, hogy Léda fokozatosan elveszti fölényét Adyval szemben, s most már kétségbeesetten kapaszkodik szerelmébe, szemrehányásaival, örökös féltékenységével zaklatja. Ady évekig halogatja a döntést, majd 1912 áprilisában - egy újabb heves összecsapás után - szakít Lédával.

Az immáron függetlenné vált Ady 1914 áprilisában ellátogat a csucsai kastélyban éldegélő Boncza Bertához, akit Csinszkának nevez el. Megkéri a lány kezét. Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának a híre Nagyváradon éri. Előre látta a háború borzalmait. Az Erdély elleni román támadás elől Budapestre menekülnek. Hatvany Lajos unszolására újabb kötetet jelentet meg 1918-ban, a Halottak élén címmel.

Az õszirózsás forradalom Budapesten éri. A Nemzeti Tanács küldöttsége lakásán keresi fel, és köszönti benne a "forradalom viharmadarát". A haladó írók új szervezetének, a Vörösmarty Akadémiának alakuló ülésére még elmegy, elnökké választják, de ünnepi megnyitóját nem képes elmondani. 1919. január 27-én reggel meghal. A nemzet halottjaként temetik el.