Humorral fűszerezte beszédeit Jókai Mór a parlamentben
2023. február 4. 17:05 Aetas, Múlt-kor
Jókai Mór országgyűlési működéséről több értékelés is napvilágot látott az író halála után. A születése 100. évfordulójára készült kötetben Lengyel Ernő például azt emelte ki, hogy míg 1848-ban Jókainak szívügye volt a politika, addig a kiegyezést követően, de különösen az 1875-ös pártfúzió után már egyre inkább visszahúzódott, és csak távolról figyelte az aktuális csatározásokat, a politika működése inkább csak íróként érdekelte a későbbiekben. Lengyel hangsúlyozza továbbá, hogy Jókai meglepően jól belesimult magatartásával Tisza Kálmán rendszerébe: fegyelmezett közkatonaként cikkezett, beszélt és szavazott a Generális mellett. Hatalmas népszerűségét pedig pártja kíméletlenül kihasználta, sőt amortizálta.
Korábban
Cieger András: Jókai Mór, a profi politikus? című tanulmánya az Aetas Történelemtudományi folyóirat 32. kötetének 2. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Seres László 1910-ben megjelent írásában hasonló beállításban mutatta be Jókai közéleti működését, kiemelve, hogy nem volt igazi politikus, mert nem akart hasznot hajtani a politikából, és a napi csatározások sem érdekelték: „A politikai mesterkedés, a pártharcok intézése, a sok intrika és cselvetés, a sok számítás és vita rendszerint hidegen hagyta." A kormánypárti politikusként 1875 után őt ért számos személyeskedő támadás, illetve népszerűségének csökkenése viszont bántotta.
A fenti vélekedések - bevallva vagy sem - valójában Mikszáth Kálmán Jókairól írott életrajzi munkájára támaszkodnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a parlamenti életet évtizedeken keresztül tanulmányozó író-képviselő a fentieknél sokkal árnyaltabb képet rajzol Jókai politikusi magatartásáról, amely számos vonatkozásban máig hitelesnek tekinthető. Mikszáth Jókainak a Szabadelvű Párt megalakulásáig tartó pályaszakaszát alapvetően sikeresnek ítéli, és írótársát jó adottságokkal rendelkező, időnként vezérszerepet betöltő ellenzéki politikusként ábrázolja.
A politikai karikatúrák sem tudták – végérvényesen – megtörni Jókai Mór népszerűségét (Borsszem Jankó, 167. szám, 1871)
Véleménye szerint Jókai jó debatter volt, aki humorral fűszerezett beszédeivel figyelmet tudott kelteni a Házban. Nem volt tanult szakpolitikus, de az ellenzéki szerep nem is ezt kívánta tőle: „Az egyes szakkérdéseknél természetesen nem hozott fel a mélységekből argumentumokat, hiszen ahhoz fáradságos tanulmányok kellenének, inkább az általánosságok fölületén csapongott, könnyedén, mint a fecske."
Mikszáth életrajzában többször foglalkozik azzal, hogy Jókai mennyit áldozott magánvagyonából saját és társai választási kampányaira, és hogy az ebből származó adósságok milyen hosszú ideig nyomták a vállát. Mikszáth 1875 után nem valamiféle morális fordulatot, elvfeladást érzékel Jókai pályájában, inkább azt emeli ki, hogy a kormányzati szerepvállalás a korábbiaktól eltérő politizálást kényszerített ki a Szabadelvű Pártból és így Jókaiból is.
A kormányzás számos szempontot mérlegelő felelőssége, valamint lélekölő napi rutinja hamar a népszerűség csökkenését eredményezte. Jókai nem vonta ki magát e feladatok alól, és elvállalta pártja képviseletét népszerűtlen helyzetekben is: „Fáradságos kortesutakra hóban, fagyban rászánta magát, ha a párt kívánta. Kényes, sőt gyűlöletes kérdésekben is fölemelte szavát a Házban..." Mikszáth azonban észrevesz még egy változást, amely lezajlik a politikai életben. Saját bőrén is tapasztalhatta ugyanis, hogy lassanként átalakult a képviselői szerep: a politikusi munka a magyar parlamentben is üzemszerűbbé vált, és ezzel egy időben a képviselői tevékenység egyre inkább kiterjedt a képviselőház falain túlra is: a választójog kiszélesítése nélkül is nőtt (pártállástól függetlenül) a honatyák függése választókerületüktől.
Mikszáth szerint ehhez Jókai már nem igazán akart alkalmazkodni: nem különösebben tartott kapcsolatot választóival, elvétve szólalt fel érdekükben a képviselőházban, és gyakran váltogatta választókerületeit: „...a választókkal való gyakori érintkezés zavarja és a protezsálás nincs ínyére. Ezért veszti el kerületeit örökösen. Ha szól is a miniszternek, mikor nagyon szorítanak valamit a kerületből, azt olyan modorban teszi, hogy nem törődik az eredménnyel."
Jókai Mór szeretett rózsái között svábhegyi nyaralójában (1900 körül)
Képviselői működésének utolsó évtizedével kapcsolatban pedig alapvetően Jókai életkorával és a részben ezzel összefüggésben álló ambícióhiányával magyarázza, hogy elvesztette érdeklődését az aktuálpolitikai történések iránt, visszahúzódott a frontvonalból (Mikszáth szavaival: „mezei had" lett), ám ekkor sem tudott teljesen megválni a képviselőház otthonos közegétől, legfeljebb némileg később járt be a Házba, és inkább a folyosón beszélgetett. „Nem érdeklődik a folyó ügyek iránt, nem kíván semmi részt venni a bizottságokban, nem hajkurász elnökségeket vagy előadóságokat, amelyekkel politikai szereplés jár, megelégszik minden második évben »egy görbe hónappal«, amit a honatyaság révén él át - mint Bécsben időző delegátus." Bármennyire is jó megfigyelő volt Mikszáth, Jókai politikusi magatartását valójában csak az 1880-as évektől kezdve tanulmányozhatta közvetlenül - országgyűlési tudósítóként, majd pedig képviselőtársként - , a korábbi pályaszakaszokról csupán mások elbeszéléséből, illetve írásos forrásokból tájékozódhatott.
Beszédek, levelek, fényképek - a politikusi munka lenyomatai
Mit mondhat mindezek után a történész Jókai képviselői működéséről és politikusi képességeiről? Mennyire igazolhatók a közeli utókor megfigyelései a tudomány eszközeivel? Mindez azért is tűnik indokolt felvetésnek, mert a történettudomány mindeddig nem sok segítséget kínált az irodalomtörténészek számára a tekintetben, hogy pontosabban lássák Jókai Mór politikusi szerepét. Alapvetően két forrás áll a kutató rendelkezésére ahhoz, hogy legalább részleges választ tudjon adni e kérdésekre.
Mindenekelőtt Jókai országgyűlési tevékenységének hivatalos lenyomatai, a képviselőházi naplók és a benne rögzített beszédek, illetve levelezése használható, amely annak ellenére tartalmaz számos megvilágító adalékot Jókai szerepfelfogásáról, hogy köztudottan rossz levélíró volt. Mint az 1. táblázatból is kitűnik, a parlamenti felszólalások kiugróan magas száma vitathatatlanná teszi, hogy Jókai kiegyezés utáni legaktívabb korszaka az 1869 és 1872 közé eső országgyűlési ciklus volt. A Jókairól szóló életrajzok is ezeket az éveket tekintik közéleti szerepvállalása legintenzívebb éveinek (ide értve újságszerkesztői tevékenyégét is).
Ellenben a következő országgyűlési periódus alatt, még mindig ellenzéki politikusként, alig szólalt fel, sőt neve is kevesebbszer bukkant fel a képviselőházi naplókban. Ugyanakkor különösen az 1878-as választást követő évek, de még az 1880-as évtized első fele is élénk politizálásról árulkodik. Úgy látjuk tehát, a statisztikai adatok nem igazolják, hogy 1875-öt követően éles pályafordulat következett volna, inkább jelentős ingadozás figyelhető meg politikai aktivitását illetően.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
