2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Széchényi Ferenc „a nemzet jövője felett kétségbeesve szállt sírjába” fia szerint

2020. december 13. 14:56 Múlt-kor

Bár haladó reformjavaslatokat dolgozott ki és királyi biztosként is kivette a részét a Duna és a Dráva szabályozásából, az utókor a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár „atyjaként” emlékszik Széchényi Ferencre, Széchenyi István apjára, aki fia szerint reményét vesztve szállt a sírba 1820. december 13-án.

Széchényi Ferenc 1754-ben, Fertőszéplakon született gróf Széchényi Zsigmond huszárkapitány és Cziráky Mária Anna grófnő gyermekeként. Sopronban és Nagyszombatban, a jezsuiták iskolájában tanult, majd a bécsi Theresianumban folytatta tovább tanulmányait, ahol nyelvekkel, jog- és államtudománnyal és gazdaságtannal foglalkozott. Az ifjú Széchényi az állambölcselet és a gazdaságtudományok mellett más tudományterületekkel is kacérkodott. Bécsben számos régésszel és éremszakértővel is megismerkedett, ezen találkozások hatására fordult a műgyűjtés felé.

Tanulmányai befejeztével a gróf 1776-tól a kőszegi kerületi tábla ülnökeként indult el a hivatali karrier útján. II. József reformtörekvései, lendületes felvilágosult abszolutizmusa eleinte nagy hatást gyakorolt Széchényire. Szimpátiáját az uralkodó fontos pozíciókkal jutalmazta, így például a gróf több vármegyében töltött be királyi biztosi állást. Az évek múltával azonban kiábrándult a jozefinista reformokból, mert nem értett egyet a „kalapos király” erőszakos németesítő politikájával, amely célba vette a rendi alkotmányt és annak megsemmisítésére törekedett. Az elégedetlen gróf ezért visszaadta hivatalát, egy időre visszavonult a politikától és csak II. Lipót trónra lépésével tért vissza a közéletbe.

1791-ben elkészítette a diétai bizottsági tagokhoz intézett felhívását, amelyben olyan haladó szellemű javaslatokat találunk, mint a cenzúrai szigor csökkentése, a jobbágyok földtulajdonszerzésének biztosítása, a nemesi adóztatás bevezetése, adókedvezmények biztosítása az országba letelepedni kívánó iparosok számára, illetve a magyar nyelv ügyének felkarolása. A javaslatainak azonban nem sok foganatja volt, így újból visszavonult, hogy 1798-ban Somogy vármegye főispánjaként térjen vissza. Hivatala mellett királyi biztosként a Duna és a Dráva szabályozását is irányította.

Széchényi Ferencre azonban nem közéleti pályája miatt emlékezünk. A lelkes gyűjtő hírében álló gróf 1802-ben közel 15 ezer könyvet, 12 ezer nyomtatványt, több mint 1100 kéziratot és 6000 metszetet adományozott nagycenki gyűjteményéből a nemzet javára. Ezek között szép számmal voltak ősnyomatványok és kódexek is. Széchényi Ferenc ezzel a nagylelkű gesztussal megvetette a Magyar Nemzeti Múzeum és a később róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtár alapjait.

Adományának fontosságát a kortársak is elismerték, amit mi sem bizonyított jobban, mint hogy a honatyák külön törvénycikkbe foglaltan köszönték meg neki nemes tettét. Az 1807. évi 24. törvénycikk így állított emléket a nemes adakozónak:

„Hálás szívvel emlékeznek meg az ország karai és rendjei gróf Széchényi Ferencz, királyi főkamarásmesternek azon bőkezűségéről s a közjólét gyarapítására irányzott igyekezetéről, mely szerint dicséretes emlékezetű őseinek nyomdokait követvén, terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyűjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czímereit, úgyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átírta és ezekkel egy fölállítandó nemzeti múzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”

1818-ban a gróf a zömmel külföldi kiadványokat tartalmazó soproni könyvtárától is megvált és a Nemzeti Múzeumnak adományozott 9 ezer kötetet és 6000 rézmetszetet.

Széchényi Ferenc 1811-ben újból, immáron végleg visszavonult a hivatali életből, ugyanis nem tudott azonosulni az egyre inkább önkényessé váló bécsi udvari politikával, amely merev konzervativizmusával a régi feudális világ fenntartására törekedett.

Élete utolsó éveiben a grófot depresszió gyötörte és fia, később Kossuth által „a legnagyobb magyarnak” nevezett Széchenyi István visszaemlékezései szerint apja „a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába” 1820. december 13-án.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Mellszobra az Országos Széchényi Könyvtár aulájában

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár