2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Máig sem tudjuk biztosan, hová tűnt Michael Rockefeller

2020. március 21. 12:11 Pásztor Kristóf

Sokkolta az amerikai közvéleményt 1961-ben, amikor Michael Rockefeller nyomtalanul eltűnt Holland Új-Guinea partjainál. A hivatalos magyarázat szerint a tengerbe fulladt, az eltelt évtizedek során azonban nem ritkultak az eset körüli találgatások – s mint kiderült, nem is ok nélkül.

Saját útján

Michael Rockefeller 1938-ban született New Yorkban. Apja az állam későbbi kormányzója, majd az Egyesült Államok 41. alelnöke, Nelson Rockefeller üzletember, dédapja pedig – a sokak szerint a valaha élt leggazdagabb ember – a milliomos dinasztiát alapító John D. Rockefeller volt. A testvéreinél csendesebb, művészibb lelkületű fiú 1960-ban történelem–gazdaság diplomát szerzett a Harvardon, de nem vonzotta az üzlet és politika világa. Mivel apja szenvedélyes műgyűjtő is volt, és 1954-ben megnyitotta a „Primitív Művészet Múzeumát” New Yorkban, az itt található egzotikus műtárgyak rabul ejtették fiát, aki bővíteni akarta a gyűjteményt, így helyet kapott a múzeum elnökségében.

Michael eddigre igen sokat utazott már a világban, élt Venezuelában és Japánban is. Miután a Harvard Egyetem Peabody Múzeumának egy antropológus csoportjával eljutott Holland Új-Guineára a dani nép kultúráját vizsgálni, megismerkedett az asmat néppel is, amely felkeltette érdeklődését. Úgy döntött, tőlük fog műtárgyakat gyűjteni.

A holland hatóságok és a misszionáriusok a japán megszállást követően visszatértek Új-Guineára, és 1960-ra már csaknem egy évtizede építgették befolyásukat a térségben. Az asmatok közül azonban sokan továbbra sem láttak még életükben fehér embert. Michael egy csoport kutatóval és dokumentaristával elindult felderíteni a területüket, ekkor látogatott el Otsjanepbe, az egyik nagyobb asmat közösségbe, ahol fotókat ugyan készített, ám bisj oszlopokat – díszesen faragott fa műalkotásokat – nem sikerült vásárolnia.

De nem adta fel. Az asmatokban olyan népet talált, akik a nyugati társadalom megannyi normájával szembementek. A falvak közötti háborúk még megszokottak voltak, a harcosok pedig gyakran vágták le ellenségeik fejét, és ettek a húsukból. Egyes régiókban az asmat férfiak homoszexuális kapcsolatokat is létesítettek, a kötődéseiket erősítő bizarr rituálék keretében pedig volt, hogy megitták egymás vizeletét is. „Ez egy vad és valahogy sokkal távolibb ország, mint amilyet eddig valaha láttam” – írta naplójában Michael.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. tavaszi számában olvasható.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár