Máig sem tudjuk biztosan, hová tűnt Michael Rockefeller
2020. március 21. 12:11 Pásztor Kristóf
Sokkolta az amerikai közvéleményt 1961-ben, amikor Michael Rockefeller nyomtalanul eltűnt Holland Új-Guinea partjainál. A hivatalos magyarázat szerint a tengerbe fulladt, az eltelt évtizedek során azonban nem ritkultak az eset körüli találgatások – s mint kiderült, nem is ok nélkül.
Korábban
Saját útján
Michael Rockefeller 1938-ban született New Yorkban. Apja az állam későbbi kormányzója, majd az Egyesült Államok 41. alelnöke, Nelson Rockefeller üzletember, dédapja pedig – a sokak szerint a valaha élt leggazdagabb ember – a milliomos dinasztiát alapító John D. Rockefeller volt. A testvéreinél csendesebb, művészibb lelkületű fiú 1960-ban történelem–gazdaság diplomát szerzett a Harvardon, de nem vonzotta az üzlet és politika világa. Mivel apja szenvedélyes műgyűjtő is volt, és 1954-ben megnyitotta a „Primitív Művészet Múzeumát” New Yorkban, az itt található egzotikus műtárgyak rabul ejtették fiát, aki bővíteni akarta a gyűjteményt, így helyet kapott a múzeum elnökségében.
Michael eddigre igen sokat utazott már a világban, élt Venezuelában és Japánban is. Miután a Harvard Egyetem Peabody Múzeumának egy antropológus csoportjával eljutott Holland Új-Guineára a dani nép kultúráját vizsgálni, megismerkedett az asmat néppel is, amely felkeltette érdeklődését. Úgy döntött, tőlük fog műtárgyakat gyűjteni.
A holland hatóságok és a misszionáriusok a japán megszállást követően visszatértek Új-Guineára, és 1960-ra már csaknem egy évtizede építgették befolyásukat a térségben. Az asmatok közül azonban sokan továbbra sem láttak még életükben fehér embert. Michael egy csoport kutatóval és dokumentaristával elindult felderíteni a területüket, ekkor látogatott el Otsjanepbe, az egyik nagyobb asmat közösségbe, ahol fotókat ugyan készített, ám bisj oszlopokat – díszesen faragott fa műalkotásokat – nem sikerült vásárolnia.
De nem adta fel. Az asmatokban olyan népet talált, akik a nyugati társadalom megannyi normájával szembementek. A falvak közötti háborúk még megszokottak voltak, a harcosok pedig gyakran vágták le ellenségeik fejét, és ettek a húsukból. Egyes régiókban az asmat férfiak homoszexuális kapcsolatokat is létesítettek, a kötődéseiket erősítő bizarr rituálék keretében pedig volt, hogy megitták egymás vizeletét is. „Ez egy vad és valahogy sokkal távolibb ország, mint amilyet eddig valaha láttam” – írta naplójában Michael.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. tavaszi számában olvasható.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
hadtörténet
- A háború legfiatalabb katonája is küzdött a somme-i csatában
- Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
- Nem Hunyadi Jánoson múlott a tragikus kimenetelű várnai csata
- Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel
- Szerencsés véletlen következtében nyerte meg Hódító Vilmos a hastingsi csatát
- Elsöprő győzelmet arattak Kenyérmezőnél Kinizsi Pál csapatai
- Angolnak született, de a magyar szabadságért küzdött Guyon Richárd
- Hét híres levert felkelés
- Nők a harcmezőkön: a kardforgató amazonok legendái
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap