A két óriás nem szenvedhette egymást

Történelmi tény, hogy az 1848-as forradalom két vezéralakjának, Kossuthnak és Petőfinek sok fontos politikai kérdésben eltérő, sőt ellentétes volt az álláspontja, ráadásul igen rossz véleménnyel voltak egymásról, nem szenvedhették egymást. Hogyan tudtak mégis egy közös nagy ügyet önzetlenül szolgálni, sőt ha kellett, ennek érdekében együttműködni. - Mit mond a történettudomány a két nagy negyvennyolcas, a forradalom két legjelentősebb figurájának, Kossuthnak és Petőfinek a viszonyáról? - Személyes viszonyuk nem volt jó, mert alapvető politikai kérdésekben más volt a véleményük, és ahogy ma kissé kiélezve mondanánk: nemigen állhatták egymás "pofáját". Kettőjük jó vagy rossz viszonya persze fontos a történészek számára, mert sok részletkérdés csak ennek fényében érthető, és persze nagyon érdekes az utókor számára is, de az egész korszakot megfordító, nagy tettek szempontjából nem volt igazán jelentősége. A politikai küzdelmek tetőpontján ők ketten együtt, egy irányba mozogtak, és így egymást segítve adták bele személyiségük, tehetségük legjavát a küzdelembe. Ezért válhattak mindketten kiemelkedő - szimbolikus és valóságos - vezérfiguráivá annak az átalakulásnak, amelyről nyugodtan kijelenthetjük, hogy Szent István óta a legnagyobb és legjelentősebb fordulat volt a magyar történelemben.