Állandóan vitatkozott mecénásaival a Dávid-szobrot megalkotó Donatello

2018. december 13. 14:47 MTI

552 éve, 1466. december 13-án halt meg Donatello, a 15. század legnagyobb olasz szobrásza, akinek legismertebb műve a Dávid-szobor. Pályájáról sokat tudunk, de személyiségéről, jelleméről szinte semmit.

Korábban

Magánéletéről kevés hitelt érdemlő dokumentum maradt fenn, csupán annyi bizonyos, hogy egyszerű életet élt, soha nem nősült meg, gyerekei sem voltak. Mecénásaival állandó vitában állt, hiába függött tőlük anyagilag, mert nagy alkotói szabadságot követelt magának. Mélyrehatóan és részletesen ismerte az antik kultúrát, leginkább a klasszikus római művészet racionalitása volt kedvére való.

Donato di Niccolo di Betto Bardi néven született egy firenzei gyapjúkártoló fiaként 1386-ban, művészneve a Donato kicsinyítőképzős alakja. Nem tudni, mikor kezdett szobrászattal foglalkozni, valószínűleg a firenzei dóm egyik kőfaragójától tanulta az alapokat. 1404 és 1407 között Ghiberti műhelyébe került, részt vett a firenzei dóm homlokzatának és harangtornyának szobrászati díszítésében, a keresztelőkápolna híres kapujának elkészítésében. Ekkor formázta meg először Dávidot, az életnagyságú, gótikus hatásokat tükröző márványszobrot a székesegyházba szánták, de végül a városházán, a Palazzo Vecchióban állították fel, és a zsarnokság elleni harc jelképe lett.

Más korai alkotásai is a gótika hatását mutatják, mint például Szent János evangélista márvány ülőfigurája a dóm nyugati homlokzatán és a fából készített feszület a Santa Croce-templomban. Amikor a firenzei szenátus valamennyi céh számára kötelezővé tette, hogy védőszentjének szobrot állítson, Donatello Márk evangélista alakjának megformálásával egy csapásra első lett a firenzei szobrászok között. Alapvetően újat alkotott, szobrai már az új embereszményt testesítették meg, az erőteljes öntudatos embert.

Hírneve gyorsan terjedt, újabb és újabb megrendeléseket kapott, így született első bronzszobra, a Santa Croce-templomban látható Toulouse-i Szent Lajos. A szobor fülkéjét és keretét feltehetően a híres szobrász és építész, Michelozzo társaságában készítette, akivel aztán csaknem tíz évig dolgozott együtt. Közös művük a nápolyi Baldassare Coscia kardinális fali síremléke, az egykor színes márványépítmény, a halott kardinális ravatalon fekvő bronzfigurája nagy hatást gyakorolt a későbbi monumentális fali síremlékek készítőire.

Az 1420-as években egyre több bronzszobrot alkotott, első Firenzén kívüli megbízatását is bronzszobor elkészítésére kapta. A sienai dóm keresztelő kútjának pártázatán táncoló, muzsikáló, meztelen fiúcskáival a kora reneszánsz egyik legkedveltebb motívumát vitte formai tökélyre. 1432-33-ban Rómában látogatott, és az út fordulatot hozott tevékenységében, olyan nagy hatást gyakorolt rá az ókori épületek festői gazdagsága.

Tanulmányai eredményét Firenzébe való hazatérése után készült főművei, a bronz Dávid és az Angyali üdvözlet tanúsítják. A Dávid szobor körbejárható, minden oldalról megszemlélhető, szabadon álló akt, amelyet az első igazi reneszánsz szoborként tartanak számon. Az Angyali üdvözlet domborművének dekoratív síkokkal kitöltött hátterét és sokféle díszítését a római ókeresztény mozaikok ihlették. Az 1430-as évek végén olyan ábrázolási módok és feladatok iránt kezdett érdeklődni, amelyek igazán a következő nemzedéket foglalkoztatták. Művészetében a monumentális komolyságot a dekoratív, festői vonások és ennek megfelelően a világi témák váltották fel.

1446-ban elhagyta Firenzét, élete következő tíz évét Padovában töltötte. Ez idő alatt készült el két nagy művével, Gattamelata lovas szobrával és a Sant'Antonio-bazilika számára készített főoltárral. Az előbbire a híres velencei zsoldosvezér 1443-ban bekövetkezett halála után kapott felkérést, hasonló köztéri lovas szobrot addig csak kormányzók vagy uralkodók számára állítottak. Donatello 1447-ben látott munkához, a hadvezért győztes cézárként ábrázoló művel megrendelői annyira elégedettek voltak, hogy a szobrásznak kisebb vagyont fizettek.

Bár Donatello alkotásának híre messze földre eljutott, a hatvanhét éves művész belső válságba került, munkakedve lecsökkent. Késői műveiben aszketikus, vezeklő alakokat ábrázolt, utolsó alkotásai közül kiemelkedik Judit és Holofernész bronzcsoportja. 1466. december 13-án bekövetkezett halálakor számos megrendelése maradt befejezetlen. Ő volt az első szobrász, akinek művei ékesen példázzák a quattrocento elemi teremtőerejét.