Kommunistából lett Hitler támogatója a szüfrazsett vezető lánya

2016. január 20. 08:25

Bár a nemrég mozikba került, A szüfrazsett című filmben csak egy említés erejéig bukkan fel a híres szüfrazsett vezető, Emmeline Pankhurst két lánya által képviselt, az anyjukkal szemben megfogalmazott irányvonal, a legkisebb Pankhurst lány, Adela élete önmagában is filmre kívánkozva. Keményvonalas feministaként indult, majd a korszellemnek ellentmondva szembefordult a háborús lelkesedéssel, és a szocializmus követője, majd kommunista lett, évekkel később a fasiszta ideológia mellett kötött ki, élete végén pedig áttért a katolikus hitre.

Korábban

Későn született gyerekként Adela mindig is úgy érezte, hogy édesanyja neheztel rá. Emmeline soha nem is rejtette véka alá, hogy kedvenc lánya a később legközelebbi politikai szövetségesévé váló Christabel, de Adela a középső nővérre, Sylviára is féltékeny volt. Fiatalkorában ennek ellenére teljes mellszélességgel azonosult a szüfrazsettek által képviselt eszmékkel. 1906-ban Winston Churchill és Lloyd George beszédeit is megzavarta, majd egy rendőr megütéséért hét napra börtönbe is került. Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor élvezhette egy büntetés-végrehajtási intézet vendégszeretetét, 1909-ben ugyanis egy brutálisan levert parlament előtti tüntetés során elfogták, és újra börtönbe csukták.

Az évek folyamán egyre inkább elszakadt a politikailag jobbra tolódott édesanyja és legidősebb nővére, Christabel által képviselt erőszakos irányvonaltól, és másik nővérével, Sylviával együtt a szocialistákkal szimpatizált. Emmeline és Christabel végül úgy döntött, hogy a két lánynak nincs többé helye a szüfrazsettek között, és kitették őket a mozgalomból. Adelát már egyenesen a közelükben sem bírták elviselni, így adtak neki 20 fontot, meleg ruhákat, egy Ausztráliába tartó hajóra szóló jegyet és egy ajánlólevelet, amelyet a melbourne-i feminista vezetőnek, Vida Goldsteinnek kellett átadnia. A legfiatalabb lányt anyja és nővére Ausztráliába száműzte. Adela soha többé nem látta őket.

Amikor 1914 áprilisában megérkezett Melbourne-be, a feminista körök édesanyja hírnevének köszönhetően hősként fogadták. Az iránta mutatott tisztelet azonban nem bizonyult hosszú életűnek, hamarosan ugyanis csatlakozott a helyi szocialista párthoz, valamint a Női Békehadsereghez, és az első világháború ellen kezdett el agitálni. Háborúellenes pamfleteket és drámákat írt, a sorozásellenes népszavazásokon pedig éjjel nappal a háború ellen kampányolt. A háború mellett álló édesanyja ezt már nehezen bírta elviselni, és 1917-ben az ausztrál miniszterelnöknek, Billy Hughes-nak küldött táviratában röviden kifejtette, hogy mennyire szégyelli a lányát. Közben 1917 augusztusában az ausztrál szüfrazsettek egy tüntetésen esernyőkkel és puszta kézzel támadtak rá a rendőrökre, Adelát pedig letartóztatták, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy néhány héttel később egy olyan felvonuláson vegyen részt, amelyen a feministák ablakokat is betörtek.

Adela 1917 szeptemberében hozzáment Tom Walsh szakszervezeti vezetőhöz, akivel 1920-ban részt vettek az ausztrál kommunista párt megalakításában. Adela ezzel közelebb került a korai brit kommunista mozgalomban tevékenyen részt vevő fiatalabb nővéréhez, Sylviához. Eközben az idősebb nővér, Christabel az Egyesült Államokba emigrált, és csatlakozott egy evangelikalista mozgalomhoz. Adela életében is újabb fordulat következett be, férjével együtt ugyanis 1923-ban kilépett a kommunista pártból, mivel nem tetszett nekik a Moszkva által képviselt politika. A feminista politikusnő 1927-ben már a keresztény alapelveket valló, a kommunizmus elleni küzdelem elkötelezett híveként ismert Ausztrál Nők Birodalmi Egyesületének alapítójaként tűnt fel. Közben nem sokkal annak halála előtt kibékült anyjával, aki levelében közölte politikai pálforduláson átesett lányával, hogy megbánta a közöttük lezajlott háborúskodást.

Adela a következő évtizedben – a munkáltatók nagy örömére – már a sztrájkok ellen agitált az elégedetlen dolgozókkal teli munkahelyeken. Ekkoriban keletkezett írásaiban elítélte a fogamzásgátlást, az abortuszt, sőt még az óvodákat is, mint az anyai értékekre (amelyeket a szüfrazsett mozgalom egyik legfontosabb örökségének tartott) káros cselekedeteket és intézményeket. Közben elhidegült a kommunistáktól eltávolodó, de továbbra is markáns baloldali elveket valló nővérétől, Sylviától, és az 1930-as években már olykor antiszemita nézetek is megjelentek megnyilvánulásaiban, miközben elismerően nyilatkozott a náci Németország politikájáról. 1940-ben már a japánpárti, fasiszta Australia First mozgalom alapítói között találjuk. Nem meglepő, hogy 1942-ben árulás miatt internálták, azonban addig folytatott éhségsztrájkot, míg végül elengedték. A második világháború után már távol maradt a közélettől, 1961-ben, közvetlenül halála előtt azonban egy újabb, ezúttal már utolsó világnézeti fordulatot végrehajtva (vagy inkább egy korábbi ideológiai fordulatot megpecsételve) áttért a katolikus hitre.