A fekete fiú, akiből állatkerti látványosság lett

2015. június 4. 08:17

New York történetének egyik legszégyenletesebb eseménye volt, amikor a 20. század elején egy 47 kilós, mindössze 150 centis, primitívnek beállított kongói fiatalembert, Ota Bengát a ma már Bronxi Állatkert néven ismert New York-i Zoológiai Parkban egy majommal összezárva mutogatták az érdeklődőknek. A szokatlan látványosság látogatók tömegeit vonzotta, ám az egyre szélesebb körű tiltakozás miatt az állatkert igazgatója egy idő után véget vetett a rasszista műsornak. Ota élete azonban ezután sem fordult jobbra.

Korábban

Számos történet keringett arról, hogy Samuel Phillips Verner felfedező-üzletembernek pontosan hogyan sikerült elhozni a fiút Kongóból. Az egyik változat szerint attól mentette meg Otát, hogy a kannibalizmust előszeretettel gyakorló basilelék áldozata legyen, ám a sztori valóságtartalmát mutatja, hogy brit misszionáriusok a basilelét Afrika egyik legbarátságosabb törzseként tartották számon.

A történet egy másik verziója szerint Verner egy font sóért és egy vég szövetért vette meg a fiút. Bár azt valószínűleg már nem tudjuk meg, hogy pontosan hogyan is zajlott Ota elrablása, annyi bizonyos, hogy az üzletembert az 1904-es St. Louis-i világkiállítás szervezői fizették, akik mindenképpen szerettek volna pigmeusokat is közszemlére tenni az expón. A fiút végül Japántól északra lévő szigetről származó ajnukkal együtt "állították ki".

Ota két évvel később, 1906-ban, 23 éves korában a New York-i Zoológiai Park lakója lett. Órákon át hancúrozott és birkózott a vele egy ketrecbe zárt majommal, és olyan ismeretlen nyelven beszélt, amelyet - a kívülállók számára legalábbis úgy tűnt - a majom megértett. A látványosság részét képezte az is, hogy a modern ruhákba öltöztetett Ota nyílvesszőkkel célba lőtt, papagájjal játszott, vagy éppen kis szőnyeget vagy függőágyat szőtt. A gyerekek huhogtak és kacarásztak, de általában a felnőttek sem tudták visszatartani nevetésüket.

Ota kongói pigmeusok társaságában a St. Louis-i világkiállításon

Ota metszőfogait kongói erdőlakó törzsének szokásai miatt néhány ponton lemetszették, így úgy néztek ki, mintha vámpírfogak lennének. Az állatkert vezetősége ezt kihasználva úgy mutogatta a fiút, mint aki bármikor képes széttépni áldozatait. A látogatók hétköznapokon és szombaton 25 centért, vasárnap pedig ingyen tekinthették meg a kongói fiatalembert. Naponta 40 ezren voltak kíváncsiak Otára, és egyszerre általában mintegy ötszázan figyelték "mutatványait". A világ minden tájáról bámészkodók ezrei érkeztek az USA-ba, hogy lássák az "igazi afrikai vadembert".

Az állatkert vezetője, William Temple Hornaday egy idő után megelégelte, hogy egyre több negatív kritikát kap, és egy brooklyni, feketék számára fenntartott árvaotthonba küldte Otát, ahol a fiút megtanították asztalnál enni és angolul beszélni. Ezután a virginiai Lynchburgbe került egy családhoz. A fiút beíratták általános iskolába, majd egy idő után a helyi dohánygyárban helyezkedett el munkásként.

Ota Benga

Bár boldogan játszott a gyerekekkel, és számos olyan dolgot mutatott nekik, amelyet Afrikában tanult, Ota már nem volt a régi. Hiányzott neki a családja, ám az első világháború kitörése miatt megszűnt a személyszállító hajóforgalom, így a hazájába visszatérésről szőtt terve meghiúsult.

Ráadásul elképzelhető, hogy hiába ment volna vissza Kongóba, II. Lipót belga király kongói rémuralmának következtében talán már senkit sem talált volna otthon. Családtagjai jobb esetben a dzsungelbe menekültek a több tízezer őslakos megkínzásáért és meggyilkolásáért, nők tömegeinek megerőszakolásáért felelős gyarmati hatóságok elől, rosszabb esetben pedig már nem éltek.

A helyzetét reménytelennek ítélő Ota 1916 márciusában fegyverrel végzett magával. Jeltelen sírban temették el Lynchburgben.