A legrégebbi királyi borpincére bukkantak Izraelben

2013. november 26. 09:23

A régészek az eddig ismert legrégebbi közel-keleti királyi borospincére bukkantak Izrael területén. A raktárépületben legalább háromezer mai palacknak megfelelő mennyiségű alkoholos italt tároltak kerámiaedényekben - jelentették be amerikai kutatók Baltimore-ban. Az elemzések szerint az ősi bor egy kicsit a mai bordeaux-ira és a toscanai Chiantira emlékeztet; a kánaániak gyantával és gyógynövényekkel, borókával, mentával és mirtusszal fűszerezték őket.

Korábban

Az ízben és elkészítési módszerben legközelebb álló modern párhuzam a fenyőgyantával ízesített görög retsina, magyarázta az újságíróknak Asszaf Jaszur, a Haifai Egyetem kutatója. "Ha egy kis retsinához egy mai, köhögés elleni szirupot töltünk, valószínűleg ízvilágban a kánaáni változatot kapjuk meg" - mondta a szakértő.

Maga a régészeti felfedezés nem is annyira a helyszín miatt fontos, hanem mert a kutatók igen kevés információval rendelkeznek a három-négyezer évvel ezelőtt, a mai Líbia és Izrael területén élt kánaániak kultúrájáról. A tudósok már találtak szöveges feljegyzéseket a gyógynövényekkel ízesített borokról, azonban kémiai bizonyítékok eddig még várattak magukra.

Maga a tárolóhelyiségre a szakemberek az észak-izraeli Tel Kabri nevű lelőhelyen, egy i. e. 1700 körül épült palotában bukkantak rá, amelyet később elfoglaltak a kánaáni törzsek. A királyi palota i. e. 1600 körül egy természeti katasztrófa, valószínűleg egy nagyobb földrengés következtében elpusztult. A borospince tetőszerkezete is beszakadt, s a tartóedények eldőltek.

A kutatók még júliusban kezdtek el ásni a helyszínen, s akkor egy nagyobb, egy méter magas kerámiadényt találtak, amelynek annyira megörültek a régészek, hogy el is nevezték "Bessie"-nek. A következő hetekben 39 újabb edény bukkant elő a föld alól. A vizsgálatok szerint a borospince egy ötször nyolc méteres méretű terem lehetett, s a negyven edényben összesen 2000 liter ízesített bor állhatott.

"Minél hamarabb ki kell őket vinnünk a pincéből, ugyanis a telet nem élnék túl" - mondta korábban Eric Cline, a George Washington Egyetem munkatársa, a kutatásról készült tanulmány egyik szerzője. A terepmunkások, köztük több diák duplaműszakban dolgoztak a feltáráson, ám az utolsó korsót így is csak a régészeti szezon befejezése előtt két nappal sikerült a felszínre hozni.

Andrew Koh, az amerikai Brandeis Egyetem munkatársának vezetésével a kutatócsapat minden egyes edényt elemzés alá vett, hogy pontos képet kapjanak az ősi borról. Az eredmények azt mutatták, hogy valószínűleg egy luxusitalról van szó. A borkősav és a syringic nevű savak jelenléte arra utalt, hogy valóban bort tárolhattak a kerámiákban; a gyanta maradványait is azonosították, amely az alkoholos ital tartósítására szolgált, s különleges ízt kölcsönzött neki. Mindezek mellett a kánaániak még mézet, borókát, mentát, fahéjkérget és egyéb gyógynövényeket is tettek az italba. Az ősi borászok következetesen kitartottak a receptjük mellett, ugyanis az összes korsóban ugyanolyan összetételű alkoholt találtak a szakemberek, azonban címke vagy bármilyen eredetre utaló felirat nem volt a tárolóedényeken.

Mivel a borpince egy nagyobb terem mellett állt, a kutatók úgy vélik, a boros edényeket ünnepek vagy egyéb ünnepségek alkalmával verhették csapra. A húsfogyasztásra utaló jelek és egyéb vizsgálatok arra engedtek következtetni, hogy a palota nagytermét, illetve a borpincét külföldi vendégek, követek, kereskedők szórakoztatására, illetve igényeinek kielégítésére tervezték. A pincéből egy rejtélyes ajtó egy másik terembe vezet, azonban erről még semmit sem tudnak a régészek.