7 végzetes pillanat

Nem volt általános az amnesztia 1963-ban

2013. április 5. 17:42 MTI, Múlt-kor

Nem igaz, hogy az 1963-ban kihirdetett amnesztia cezúrát jelentett volna az 1956-os elítéltek számára, mivel a rendelet nem terjedt ki a visszaesőkre, illetve azokra a felkelőkre, akiket köztörvényes bűnözőkké nyilvánított a hatalom - mondta el Zinner Tibor jogtörténész a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum rendezvényén, ahol konferenciát tartottak abból az alkalomból, hogy ötven éve, 1963. március 21-én az új Országgyűlés alakuló ülésszakán Kádár János általános amnesztiát hirdetett.


Nem volt teljes körű

Zinner Tibor előadásában elhangzott, hogy 1956. október 23-ig négy amnesztia volt Magyarországon (a legfontosabbat természetesen egy párthatározat hirdette ki 1955-ben), a forradalom és 1989 között pedig további nyolc. Az Országos Kriminológiai Intézet jogtörténésze szerint érdemes a kor büntetőpolitikáját történelmi kontextusba helyezni, amiből kiderül, hogy 1956-ban az ország lakosságának 0,33 százaléka volt börtönben, miközben ez az arány a Horthy-korszakban 0,19, a Monarchia idején pedig 0,21 volt.

Előadásában arról szólt, hogy az 1963-as amnesztiarendelet után, 1963 és 1966 között – ahogy a rezsim elérte nemzetközi célját, a "magyar kérdés" levételét az ENSZ napirendjéről – további számos politikai jellegű ítéletet hoztak, mert a hatalom gyakorlói tartották magukat „a kegyelem jó dolog, de egy kicsit előtte és utána is akasztunk” elvhez. Az 1963-at követő büntetőeljárások fegyverrejtegetés, a fennálló rendszer elleni izgatás és Magyarország elhagyása miatt ítéltek el embereket, 1964-1965-ben pedig ennek megfelelően fokozatosan nőtt a letöltendő szabadságvesztések aránya az ítéletek között. Zinner Tibor elmondta, hogy az 1963-as amnesztiarendelet nem terjedt ki a visszaesőkre, illetve azokra a felkelőkre sem, akiket köztörvényes bűnözőkké nyilvánítottak, emiatt nem igaz, hogy cezúra volt 1963 az 1956-os elítéltek számára.

Még 1970-ben is hirdettek közkegyelmet, ami elvileg minden ötvenhatos elítéltre ki kellett volna hogy terjedjen, azonban még 1973-ban és 1974-ben is engedtek ki 1956-os elítélteket a börtönökből. A jogtörténész szerint a rendszerváltás idején hozott semmisségi törvények nem rendezték megnyugtatóan a kérdést, s máig nem állnak rendelkezésre pontos adatok az elítéltekkel kapcsolatban – zárta előadását Zinner Tibor.

Horváth Miklós, a PPKE-BTK egyetemi tanára előadásában (Megtorlás és amnesztia a katonai igazságügyi szervek tevékenységének tükrében) arról beszélt, hogy a katonai bíróságok összesen 1506 embert ítéltek el "ellenforradalmi tevékenységért", 1962-ig pedig a Magyar Néphadsereg állományából 519 katonát büntettek, kétharmaduk az ítélet meghozatalakor még nem töltötte be a 30. életévét. Az 1959-es amnesztia a kétéves börtönbüntetésre ítéltek számára megkegyelmezett, a négy évre ítélt katonák esetében pedig megfelezte a büntetést.

A katonai bíróságok – a párt irányvonalát követve – az ellenforradalmi ügyeket soron kívül, a lehető legrövidebb idő alatt tárgyalták. A katonai elítéltek különböző mértékű büntetést kaptak, a többséget (292 fő) 1-5 évig tartó letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Horváth Miklós előadásában rámutatott: az 1963-as amnesztiarendeletet nem lehet teljes körűen értelmezni, mert nem terjedt ki azokra az amúgy esküjüknek megfelelően harcoló fegyveresekre, akik a szabadságharc során szovjet katonákat öltek meg.

Szakolczai Attila, Budapest Főváros Levéltára munkatársa kifejtette, „megközelítően sem lehet tudni”, hány magyar embert öltek meg 1956-ban a szovjet katonák. Az 1956-os forradalmi eseményekben való részvétel miatt indított perek zöme 1957-1959-ben zajlott, de még 1966-ban is indult 1956 miatti megtorló eljárás, ez utóbbi során 10 évre ítélték el a vádlottat – fűzte hozzá. Mint arra az előadó rámutatott, még a Tanácsköztársaság és a második világháború után sem végeztek ki annyi embert bírósági úton, mint az 1956-ot követő megtorlások során.

Mindhárom korszak közös jellemzője, hogy időben rendkívül elhúzódtak; az 1956-ot követő időszakot azt különbözteti meg az előző két esettől, hogy sokan kerültek a vádlottak padjára, akik ab ovo nem voltak a rendszer ellenségei (például a munkás-paraszt származásúak), így nem is a perek számának növekedése különíti el a Kádár-kori büntetőpolitikát a Rákosi-féle irányvonaltól, hanem az új társadalmi csoportok ellen folytatott „kampányok” – fogalmazott Szakolczai Attila.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!