A történelem segíthet a görög válság megoldásában
2012. május 29. 12:31
Vajon mit tud a történelem tanítani a görögöknek, milyen lehetőség maradt még az eurózóna elhagyására a versenyképesség határán táncolóknak? Nincs olyan tökéletes történelmi példa, amely megmutatná a kiutat a jelenlegi válságból, azonban egy dolog újra és újra megjelenik: a költségvetési újraelosztást és a gazdasági konvergenciát lehetővé tevő politikai unió nélkül a valutaegyesítések és pénznem-átváltások általában kudarcot vallanak.
Korábban
Firenzében született meg az a döntés, hogy Görögországot felfüggesztik a közös valuta használatát illetően, miután kiderült, hogy Athén krónikus gazdasági gyengesége idején ismét az államháztartásával babrált, aminek következtében elvesztette még megmaradt hitelességét a nemzetközi színtéren. Akár 2012-ből is származhatnának a fenti sorok, de mindez 1908-ban történt. Arany pénzérméinek lerontása után, Görögország elhagyta a Latin Monetáris Uniót, amelynek alapító tagjai közé tartozott Franciaország, Olaszország, Belgium és Svájc. Több mint egy évszázaddal később a történelem megismételheti önmagát, jóllehet jelentősen más körülmények között.
Ha Görögország átvészeli a jelenlegi politikai-gazdasági válságot és az euróövezetben marad – Németország újjáegyesülésének esete alapján –, a konszolidáció nem évekbe, hanem évtizedekbe is telhet. Az egykori Kelet-Németországhoz hasonlóan a modern Hellász bénító versenyképességi deficittől szenved az euró fogságában. Egykor a kelet-németek fizették ki a munkaerő-piaci értékkülönbözetet a nyugati márkában, amit nem a keleti, hanem a nyugati termelékenységi szinten mértek. Az 1990-es újraegyesítés utáni első öt évben 14 ezer vállalat zárta be kapuit, s közel négymillió munkahely szűnt meg. A munkanélküliség végül 2005-ben elérte és meg is haladta a 20 százalékot.
A berlini fal 1989-es leomlása óta a 16 millió kelet-német közül kétmillióan költöztek át a nyugati országrészbe. A régóta tartó munkanélküliség és a bérek csökkenése az idegengyűlöletet gerjesztő politikai pártok és a Baloldali Párt megerősödéséhez vezetett; az utóbbi az egykori kelet-német kommunista pártból alakult, s reményei szerint már 2013-ra kormányt alakíthat. Több mint két évtizeddel később az életszínvonal már emelkedésnek indult, habár a munkanélküliség aránya még mindig kétszer nagyobb a keleti országrészen, mint a volt NSZK területén.
„Ha Európa azt teszi Görögországért és a többi, Európa perifériáján elhelyezkedő országaiért, amit Nyugat-Németország tett Keletért, akkor azt nem ússza meg olcsón, sem gazdaságilag, sem politikailag” – nyilatkozta egy magas rangú európai diplomata, aki a kérdés érzékenységére való tekintettel névtelenséget kért. Azonban, ha mindez nem történik meg, tette hozzá a diplomata, a költségek hihetetlen magasságokba emelkedhetnek, s elkerülhetetlenek lesznek a további negatív következmények, például a gazdaságot megroppantó tőkekiáramlás.
Amikor az első világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ban összeomlott – ami meglehetősen nagyfokú rokonságot mutathatna az euróövezet esetleges felbomlásával – a régióban létrejövő új kormányok saját nemzeti valutájukat egyszerűen az osztrák-magyar korona lepecsételésével hozták létre, az országhatárokon járőröző fegyveres katonák pedig megakadályozták a különböző pecsétekkel ellátott koronák országba történő be-, illetve kijutását. A hatalmon lévők úgy vélték, hogy az a legerősebb valuta, amelyik a legértékesebb bélyegzővel van ellátva.
2012-ben az euró-drachma átváltás már elektronikusan zajlana, a bankok ideiglenesen bezárnának, befagyasztanák az országból kifelé történő online utalásokat, ugyanakkor a határokat is le kellene zárniuk, hogy megakadályozzák a leértékelt euró Görögországból való kicsempészését. „Az Egyesült Államok 1933-as aranysztenderdre váltása és az argentin dollár 2001-es leértékelése tanulságként szolgálhat” – mondta Nouriel Roubini, a New York-i Egyetem közgazdaságtan professzora, majd hozzátette: „Görögország euróban levő adósságait – az államit és a magánt egyaránt – ’drachmatizálni’ kellene.”
Nincs tökéletes történelmi példa, amely megmutatja a kiutat a jelenlegi válságból, azonban egy dolog újra és újra megjelenik: egy olyan politikai unió nélkül, amely lehetővé teszi a költségvetési újraelosztást és egy bizonyos fokú gazdasági konvergenciát, a valutaegyesítések és -váltások általában kudarcot vallanak.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
pápaság
- Pápasága ideje alatt csaknem az egész bolygót beutazta II. János Pál
- Csupán 33 napig uralkodott a I. János Pál, a „mosolygós pápa”
- Számos protestáns ország tiltakozott XIII. Gergely pápa naptárreformja ellen
- Róma elfoglalása zárta le az egységes Olaszországért folytatott hosszú küzdelmet
- A macskák vallásos imádata is szerepelt a templomosok ellen felhozott vádak között
- Nagy tekintélyű professzor távozása után kezdett el hanyatlani az első magyar egyetem
- Mintafeleség lehetett a mérgezésekkel megvádolt Lucrezia Borgia
- Élhetőbb várossá alakította Rómát IV. Sixtus, a reneszánsz pápa
- A magyar győzelem hírére zúgnak délben a harangok
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap