Népirtás Bangladesben: hallgatásra ítélve

Rengeteg olyan Kelet-Pakisztánba költöző migráns család él, amely Banglades 1971-es függetlenedése idején a harcok célpontjává vált. Sokukat földönfutóvá tettek vagy kivégeztek az ország véres születése során. Az áldozatok úgy gondolják, szenvedéseik feledésbe merültek, hiszen ahelyett, hogy Bangladesre figyelnének, a történetírás inkább a Pakisztánnal együttműködőkre koncentrál.

Egy nappal Banglades Pakisztántól való függetlenségének kikiáltása után Sairun Nesa túlélt egy mészárlást, amelyben 15 hozzátartozója – köztük férje, fia és lánya – esett áldozatául a „szabadságharcosok” kegyetlenkedéseinek; Nasa egyike a Kelet-Pakisztánba vándorló urdu nyelvű muzulmánok tízezreinek. „Meztelenre vetkőztettek és a folyóba tereltek minket. Aztán egymás után machetékkal és késekkel leölték az embereket” – mondta. „Az egyikük kiszúrta a jobb szememet, s a kését többször is a mellkasomba mártotta” – így Nasa, majd hozzátette: csak ő maradt életben Goalondában, az újonnan kikiáltott fővárostól, Dakkától nyugatra lévő kis városban. A bangladesi kormány szerint 3 millió ember halt meg és nők százezreit erőszakolták meg a kilenc hónapig tartó függetlenségi harcok során.

A múlt héten különleges bíróság kezdte meg Delavar Husszein Sajedee, a Dzsamaat-i-Iszlami párt egykori magas rangú tisztviselőjének tárgyalását, akit az ország függetlensége ellen harcoló bengálik elleni tömeges népirtással vádolnak. A harcosok által Nesa és más „biharik” – Indián keresztül Kelet-Pakisztánba vándorlók – ellen végrehajtott támadások bűnei a szakértők szerint azonban rendre rejtve maradtak.

Mivel még a jól dokumentált gyilkosságokat sem vizsgálták, esély sem mutatkozott arra, hogy az ügyeket bíróság elé vigyék. „Mindenki a pakisztáni sereg által a bengálik ellen elkövetett 1971-es gyilkosságokról beszél, de senki sem meri megemlíteni azokat a pogromokat, amelyeket a kivándorlók ellen hajtottak végre” – mondja Ezaz Ahmed Siddiqui, a bihari közösség vezetője. „Becsléseink szerint több százezer biharit öltek meg. Az északnyugati Santahar városban egyedül több ezer embert végeztek ki egy nap leforgása alatt” – mondta Siddiqui. A háború után az elvándoroltaknak nem biztosítottak állampolgársági jogokat Bangladesben, elvesztették vagyonukat, társadalmi státuszukat, s az ENSZ védelme alatti menekülttáborokba zsuppolták be őket.

A bangladesi történészek évtizedekig hallgattak a témáról, s csupán néhány erőszakos cselekedetről számoltak be. „Abban egyetértünk, hogy volt néhány incidens, melyek során elszigetelt zavargásokban megöltek néhány urdu nyelvű bevándorlót” – mondta Mofidul Hoque, a Bangladesi Múzeum igazgatója. „De ez nem volt olyan szisztematikus vagy államilag szponzorált népirtás, mint amilyet a pakisztáni katonák követtek el a bengálikon” – tette hozzá.

Az oxfordi egyetem kutatója, Sarmila Bose új könyvében (Halálos fizetség: Emlékek az 1971-es bangladesi háborúból) a gyilkosságok háttereit próbálja megvilágítani. Bose szerint a bangladesi hatóságok még mindig tagadják a bihari gyilkosságokat – talán nem csoda, hogy művét erőteljes kritika érte az ázsiai országban. Az 1971-es atrocitásokról a közelmúltban könyvet megjelentető Ishrat Ferdousi szerint a bevándorlók elleni támadások kimerítik a népirtás fogalmát. „Legalább száz meggyilkolt bihari gyermeket láttam, akiknek a teste a Rupsha folyóban lebegett. Néhány bengáli hajóra szállt, s machetével vadászni kezdtek a még életben lévőkre.”

Sairun Nesa túlélte a mészárlást, miután a Padma folyóból megmentője kihúzta, s ápolta őt. Végül férjhez ment hozzá, nevet változtatott, s igyekezett elfelejteni a múltat – ám a törékeny, hatvanas éveiben járó hölgyet még mindig kísértik az emlékek, s csak remegve tud mesélni arról, hogy valójában mi is történt. Siddiqui szerint az atrocitások elismerése ugyanolyan fontos, mint a nemrégiben megkezdett tárgyalások. „Az egyetlen, amit mi akarunk, az a bűncselekmények elismerése. Nem akarunk semmiféle tárgyalást. A beismerés volna a gyógyulási folyamat kezdete.”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. Mezőgazdasági és ipari termelés, kereskedelem a középkorban és a kora újkorban
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Valóban összeomlott a holland gazdaság a 17. századi tulipánmánia után?
• Mekkora volt a 17. századi holland tulipánmánia okozta pénzügyi összeomlás?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”
• Létezett-e a középkorban „turkáló”?
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?