Rejtett rámpákkal készültek a gízai piramisok

Az ókori világ hét csodájából mára csak egy, a gízai piramisok maradtak. Az ókori Egyiptom impozáns piramisainak építésekor kétmillió követ használtak fel, amelyek tömege átlagosan 2,5 tonna volt. Amikor elkészült, 144 méteres magasságával az ismert világ legmagasabb épületének számított, pozícióját 3800 évig meg is őrizte, ekkor a brit Lincoln-katedrális 13 méterrel szárnyalta túl. A nagy piramisok építtetőjének személye ismert: ő volt Hufu (Kheopsz), aki i.e. 2547-2524 között uralta az észak-afrikai birodalmat, míg az építkezéseket a fáraó testvére, Hemiunu felügyelte.

Egyedül azt borítja sűrű homály, hogy vajon hogyan építették fel a monstre síremlékeket. Az egyik legkorábbi magyarázat a görög történetíró, Hérodotosz tollából származik, aki i.e. 450 körül kereste fel Egyiptomot, mikor a piramisok már kétezer éve álltak. Hérodotosz egy olyan „gépet” említ művében, amely daruként emeli fel a több tonnás köveket. Három évszázaddal később Szicíliai Diodórosz a következőket írja: „Az építést dombokkal (rámpákkal) oldották meg”. S természetesen továbbra is tartja magát az a közkeletű, mindenfajta tudományos magyarázatot nélkülöző nézet, hogy mivel az egyiptomi nép civilizációs foka nem tehette lehetővé a piramisok megépítését, ezért bizonyára földönkívüliek segítették őket munkájukban.

A modern kutatók mindkét elméletet magukévá tették, a szívük legmélyén azonban tudják, hogy egyik sem ad kimerítő magyarázatot a rejtélyre. Nemrégiben egy új elmélet is napvilágot látott, amely ha bebizonyosodik, akkor az az egyiptomi mérnökök és építészek korábban elképzelhetetlen kvalitását támasztaná alá.

Az első elmélet szerint a rámpákat a piramis egyik oldalára építették, s ahogy a piramis egyre magasodott, úgy változott a rámpa pozíciója is, a kövek pedig így kerültek feljebb és feljebb. A rámpák maximum 8 fokos szögben dőlhettek – s ez az egyetlen rámpa használatát hirdető elmélet gyenge pontja: eszerint legalább másfél kilométer hosszúnak kellett volna lennie, erre azonban nincs bizonyíték, ráadásul ez olyan masszív munkát követelt volna meg, amely megduplázná a piramis építési idejét.

A második elmélet Hérodotosz már említett leírásán alapszik. A sírfeliratokból tudjuk, hogy a víz kiemeléséhez használt faszerkezet, a shadouf a piramisépítők előtt is ismert volt és rendelkezésre állhatott. Az elmélet szerint több száz daru helyezkedett el a piramis különböző szintjein, amivel csupán az a probléma, hogy hatalmas mennyiségű fára lett volna szükség, Egyiptom pedig finoman szólva sem bővelkedett erdőkben, az import ráadásul igen gyakorlatiatlan megoldásnak tűnt. Ugyan a hajókhoz Libanonból rendszeresen szállítottak fát, de ekkora mennyiségre csillagászati összeget kellett volna költeni.

A legújabb elméletet egy francia építész, Jean-Pierre Houdin prezentálta, aki az elmúlt hét évben a Dassault Systemes által kifejlesztett csúcstechnológiás háromdimenziós rendszer segítségével a nagy piramisok modellezését készítette el. Mindehhez apjától, a szintén építészként dolgozó Henri Houdintól kapott ihletet: tőle származik az ötlet, hogy valóban rámpákat használtak az építkezéskor, amelyek még mindig léteznek – a piramison belül.

A teória szerint a piramis aljáról egy külső rámpával húzták fel a köveket, ez sokkal rövidebb volt, mint amelyik elérte az épület csúcsát. Ahogy a piramis alját megépítették a külső rámpával, belül egy második rámpa is elkészült, amelyen a többi követ lehetett felhúzni. A belső rámpa 180 méter hosszú volt, s 7 fokban emelkedett, amit csak akkor használták, ha a piramis első harmadát már megépítették, a külső rámpa pedig elvégezte a neki kirótt feladatot. A belső rámpa dizájnja a piramis „enteriőrjével” volt összhangban.

A Királynő és a Király Termének tetőszerkezetére hatalmas gránit- és mészkőkockák kellettek; ezek az elemek a 60 tonnát is elérhették, amelyeket lehetetlen lett volna felhúzni a belső rámpával – ehhez kellett a külső szerkezet. Ahogy ezzel kész voltak, a külsőt szétszerelték, köveit pedig a belső rámpával húzták fel, majd megépítették a piramis maradék részét. Ezen a részen a legtöbb kő sokkal kisebb volt, mivel a belső rámpa jóval szűkebb volt. A belső rámpáknak nagyon precíznek kellett lenniük, nem szabadott megsérteniük a termeket, illetve az azokat összekötő átjárókat.

A piramis belsejét negyed százada felmérő francia kutatócsapat a mikrogravitációs analízis során egy olyan képre bukkant, ami ezt az elméletet igazolhatja. A Jean-Pierre Houdin és Rainer Stadlemann vezette kutatócsapat most az egyiptomi Legfőbb Régészeti Tanács jóváhagyására vár, hogy a gízai piramisok belsejének megvizsgálásával még közelebb kerüljenek a titok megfejtéséhez.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Középkor

• Férfiakat megszégyenítő bátorsággal szabadította fel Orléans-t Jeanne d'Arc
• Szokatlan házasságok színesítették az angol történelmet 
• Egy viharból mentette ki fogvatartóit a svájci szabadsághős, Tell Vilmos
• A sörfőzés szabályozásával csökkentették a kenyér árát a régi Bajorországban
• Sikeresen erősítette meg a kereszténységet Skóciában Szent Margit
• Egész életében a Római Birodalom feltámasztásáért küzdött I. Justinianus
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Senki sem akarta, hogy Őrült Johanna trónra lépjen
• Imre herceg sírjánál már az elhunyta után számos csoda történt