Veszélyben Szomáliföld öröksége

2011. május 12. 08:25

Szélmalomharcot vív a közönnyel és az elemekkel a szakadár, koldusszegény kelet-afrikai államalakulat első régésze, aki szerint a kulturális örökség megőrzésével a helyiek önbecsülését lehetne növelni.

Korábban

Sada Mire 2007-ben bukkant az ötezer éves sziklarajzokra Szomáliföldön, Szomália északnyugati szakadár részén. Az állati és emberi figurákat tartalmazó prehisztorikus emlékek a régió mindennapjaiba engednek betekintést – magyarázza a régész.

Szomáliföld első archeológusaként Mire azon fáradozik, hogy megmentse és megőrizze a pusztulásnak indult történelmi leleteket. A Dhambalinnál felfedezett műemlékek nemcsak történelmi jelentőségük miatt fontosak, hanem általuk a szomáliaiak visszanyerhetik az önbecsülésüket és kulturális értelemben vett büszkeségüket is – vallja Mire.

Sokan a sziklarajzok felfedezése előtt egyáltalán nem voltak tisztában a régészet létezésével és jelentőségével. „Odaviszem őket, és elmagyarázom nekik, hogy ez mennyire fontos nekik” – nyilatkozta a szakember. „Kezdetben nehéz volt ezt kommunikálni feléjük, de idővel sikerült megragadni a figyelmüket. A végén láttam rajtuk azt a méltóságteljes érzést, hogy ’na, ez a miénk’. Azt az érzést, hogy ugyan semmink sincs, de ilyenünk legalább van”.

Szomáliföld 1991-ben deklarálta függetlenségét, de ezt a nemzetközi közösség még nem ismerte el. A fegyveres konfliktus kirobbanása (1981) után a régész testvérével együtt Svédországba menekült, majd Nagy-Britanniában folytatta tanulmányait. Amikor visszatért szülőhazájába, nem csak a kulturális örökség megőrzését tűzte ki célul, de saját szemével győződhetett meg az ország áldatlan állapota felől.

A régészetben találta meg azt az eszközt, amelynek segítségével megpróbál enyhíteni az emberek mindennapi nyomorúságán. A kulturális és turisztikai minisztériumon belül Mire megszervezte a régiségügyi hivatalt, tanító munkájával pedig a történelmi örökség iránti fogékonyságra szeretné rávezetni az embereket.