Neander-völgyi koponyacsont került elő az Északi-tengerből

Az Északi-tenger a világ egyik leggazdagabb emlősfosszília-lelőhelye, ám az őskori humán csontleletek igen ritkák, a Neander-völgyi ember maradványai pedig most kerültek elő első ízben a vízből. Az utóbbi félmillió év legnagyobb részében a vízszint lényegesen alacsonyabb, az Északi-tenger területe pedig kisebb volt, mint napjainkban, bizonyos részei a szárazföldhöz tartoztak. A folyók szabdalta síkság igen kedvező életfeltételeket kínált a jégkori emlősöknek, itt bőséggel tenyésztek lovak, rénszarvasok, ahogy elfordult gyapjas orrszarvú és mamut. Csontmaradványaik nagy számban kerülnek elő a halászatnak és a fenékkotrásnak köszönhetően.

A Neander-völgyi ember homlokcsont-töredékére még 2001-ben bukkantak állati csontok sokaságával együtt 15 kilométernyire Hollandia partjaitól. Bár egy kis töredékről van szó, Jean-Jacques Hublin, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet professzora szerint a csont vastagsága, a kiálló, összefüggő szemöldökeresz alapján egyértelműen meg lehet állapítani, hogy egy neandervölgyi emberé volt. A fiatal férfinál egy jóindulatú, lassan növekvő daganatfélesége, úgynevezett epidermoid cisztát diagnosztizáltak az antropológusok.

Mike Richards, az intézet kutatója a különböző elemek, így nitrogén és szén izotópjainak előfordulását elemezte a csontmaradványban, ennek alapján a tudósok megtudhatták, hogy mivel is táplálkozott az illető. Mint kiderült, a fiatal Neander-völgyi szinte csak húst evett. Más izotópos vizsgálatok tanúsága szerint Európa déli részén, a Gibraltár környékén és az Ibériai-félszigeten élő Neander-völgyiek nem vetették meg a tenger kínálta falatokat sem, étrendjükön delfinek, barátfókák is szerepeltek, ahogy kedvelték a kagylót is.

A Neander-völgyi ember (Homo neanderthalensis) mintegy 400 ezer éve jelent meg, és körülbelül 28 ezer évvel ezelőtt halt ki. Európa és a Közel-Kelet egyes területein élt, az utolsó időkben a mai emberrel (Homo sapiens) egy időben és helyen. A Neander-völgyiek maradványait Nyugat-Eurázsia nagy részén megtalálták, az Ibériai-félszigettől egészen a mai Üzbegisztán keleti részéig. Északi elterjedésüknek a jégtakaró kiterjedése szabott határt, lakóhelyük legdélibb határa pedig a mai Palesztina területe volt.

Mivel a Neander-völgyi emberek főleg a pleisztocén jeges periódusaiban éltek, szervezetük alkalmazkodott a hideg éghajlathoz: ez elsősorban a mai emberénél valamivel alacsonyabb, de sokkal robusztusabb testfelépítést jelentett rövidebb végtagokkal, így minimalizálni tudták a hőveszteséget. A férfiak átlagosan 165 centiméteres, a nők pedig 155 centiméteres testmagasságot értek el.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
• A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
• Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
• Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
• Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
• A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
• Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
• Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
• Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?