Újra kihirdették a Nagy Imre-per ítéletét

Ezen a napon - 1958. június 10-én - szintén kihallgatták Nagy Imre 1956-os miniszterelnököt, aki az október 30-i Köztársaság téri események megítélése miatt éles szóváltásba keveredett Vida Ferenccel, a népbírósági tanács elnökével.

Nagy Imre ekkor ugyanis hangsúlyozta: kormánya nem szerzett tudomást arról, hogy ott az egykori államvédelmi szolgálatos katonákat meglincselték. A a bíró ezt nem hitte el neki, külön felhozta, hogy fejjel lefelé akasztották fel az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) alkalmazottait. Ebből kiindulva komoly vita alakult ki köztük, melynek során Nagy Imre kiemelte, hogy ha tudott volna az ottani véres eseményekről, megakadályozta volna. A bíró részéről ordítozó hangnemben zajló intemezzo végén Vida Ferenc megjegyezte Nagy Imrének: `Vegye tudomásul, a tárgyalást én vezetem, és nem ön!`

Gimes Miklós a bíróság előtt Az aktuális program élőben az [origo] oldalán

A Gimes Miklóssal szembeni vádpontok ismertetése után lezajlott vita keretében Nagy Imre utalt Rajk László korábbi belügyminiszter koncepciós perben történt 1949-es elítélésére, ennek a pernek a "gyalázatosságáról" beszélve, párhuzamot állítva Rajk és a saját sorsa között.

A korábbi, 1958. február 5-6-án felvett bírósági jegyzőkönyvet Gimes Miklós személyét illetően nagyon halkan, hadarva olvasta fel a jegyző 1958. június 10-én a hangfelvételek tanúsága szerint, emiatt Gimes számára többször meg kellett ismételni a vádpontokat részletező állítólagos tényeket. Gimest a Nagy Imre körül kialakult csoport szervezésével, és a népi demokratikus államrend megdöntésére tett szervezkedés vezetésével vádolták. Ennek kapcsán megemlítették a néhai miniszterelnöknél tett október 27-i látogatását, mint amellyel ezt a célt szolgálták, ugyanakkor Gimes tagadta ennek jelentőségét.

Ugyanígy Gimes Miklós szemére hányta a bíróság azt, hogy Nagy Imre október 28-i rádióbeszédének megírásában aktívan közreműködött. Elmarasztalóan beszéltek a Nagy Imrénél tett október 30-i látogatásáról is, amikor Gimes Miklós vallomása szerint csak arról volt szó, hogy a miniszterelnök kérte a sajtó munkatársait: "magyarázzák meg a kormány intézkedéseit a népnek".

Súlyosan esett a latba a vád szerint Gimes Miklós forradalom leverése utáni tevékenysége is, amikor az illegális Október Huszonharmadika című lapot szerkesztette. Ezzel kapcsolatban a bíró kirohanást intézett Gimes felé, mely szerint "útszéli hangnemben rágalmazta a Kádár-kormányt". A vád lélektanilag súlyosabbá vált azáltal, hogy az ügyész Szalai József, aki egyébként a legfőbb ügyész helyettese volt, legalább ugyanakkora hangerővel becsmérelte a lapot és annak szerkesztőjét.

A per eredeti helyszínén olvasták fel Nagy Imre néhai miniszterelnök és társai perének ítéletét kedden a fővárosi Gyorskocsi utcában. A Gyorskocsi utcai épületben, amelynek egyik szárnya most a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetnek, a másik pedig a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati főosztályának ad helyet, Moór Marianna színművésznő olvasta fel a per ítéletét, amelyben kimondták Nagy Imrének és társainak bűnösségét. A szervező Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének elnöke, Donáth Ferenc - a per másodrendű vádlottja, Donáth Ferenc fia - elmondta: minden kétséget kizáróan ez az a terem, amelyben a per 1958. június 9-e és 15-e közötti végső szakasza folyt. A mintegy száz érdeklődőt, hozzátartozót és közéleti személyiséget Bohó Róbert, a per egykori tanúja visszaemlékezései alapján vezették körbe az épületben, ahol megtekinthették az úgynevezett kihallgatói szobát, az "írószobákat" és a magánzárkákat. Az egykori tárgyalóteremben Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár (MOL) és Hanák Gábor, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa, a pert kutató történészek elmondták: a Nagy Imre-per anyaga mintegy 27 ezer oldalt és 72 órányi hangfelvételt tesz ki. Az akkor történtek felidézése után a résztvevők megkoszorúzták a Nagy Imre és társai kivégzésének emlékére, 1989. június 15-én állított táblát.

Gimes Miklós védekezésében elmondta, hogy a forradalom leverése után lapjában felhívta a figyelmet az ellenforradalmi erők előretörésének veszélyére, valamint azt, hogy az illegális röplapterjesztésben nem vett részt, azt egyetemisták végezték. Arra is kitért, hogy október 25-én, amikor a budapesti Kossuth téren lövöldözés támadt, nem adott hírt korábbi lapjánál, a Szabad Népnél, mert nem volt a helyszínen tudósítójuk, és ők feltétlenül hiteles híreket szándékoztak közölni. Döntését továbbá azzal indokolta, hogy "nem akart hisztériakeltést" az ÁVH-sok ellen.

Gimes Miklós 1917-ben született, 1942-ben került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal, 1942 ősze és 1945 eleje között részt vett a partizán akciókban. A Szabad Nép munkatársa lett 1946-ban, egy ideig pedig Révai József népművelési miniszter titkáraként dolgozott. Rajk László rehabilitálását már 1955-ben követelte, ezért kizárták az akkor munkáspártból, a Magyar Dolgozók Pártjából (MDP). Nagy Imrével ellentétben ő már 1956. október 23-án üdvözölte a fegyveres felkelés kitörését. A forradalom idején a Magyar Szabadság, annak leverése után pedig az Október Huszonharmadika című lapot szerkesztette. 1956. december 5-én letartóztatták, a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottjaként halálra ítélték és kivégezték. Rehabilitációjára 1989-ben került sor.

Hétfőn kezdődött meg annak az 52 órás hangfelvételnek a nyilvános lejátszása, amely Nagy Imre néhai miniszterelnök és társai 1958-as népbírósági tárgyalásán készült. Az egyhetes, rendhagyó megemlékezést a koncepciós per 50. évfordulója alkalmából rendezi meg a Nyílt Társadalom Alapítvány és az 1956-os Intézet Budapesten, az alapítvány Arany János utcai épületében.

(Múlt-kor/MTI)