Vallásháborúval indult az európai öldöklés

Radikális változások Közép-Európában

Bethlen európai szinten ismert hadvezér volt, ám mégsem foglalta el Bécset, hanem 1619 novemberének végén hirtelen elvonult onnan, majd békét kötött II. Ferdinánd császárral. Ezt később szemére vetették a protestáns Unió vezetői is, de a fejedelem Bécs alatt kapott hírt arról, hogy régi ellenfele, Homonnai György kozák és lengyel csapataival Sztropkónál szétverte Bethlen Gábor vezérének, Rákóczi Györgynek csapatát, és már Kassáig nyomult előre. A férfinak ezért ekkor ott kellett hagynia Bécset, és a veszélyes belső ellenség ellen fordult.

A fejedelem 1623-as és 1626-s sikeres hadjáratai a császáriak ellen növelték a tekintélyét mind a protestáns, mind a katolikus országok előtt. Egyszer a Morva folyó melletti Gödingnél a győzelme már biztos volt, amikor fegyverszünetet kötött a császáriakkal. Egyrészről csodálták hadvezéri képességeit, másrészről megbízhatatlannak nevezték.

De a Bethlen Gábort a küzdelembe bevonó angol-holland-dán szövetség nem tudta, hogy a fejedelem nemcsak kiváló hadvezér, hanem nagy politikus, így mindig tudta, hogy mi a hazája érdeke. Drégelypataknál történt, hogy Bethlen Gábor serege már ütközetre készen állt Walleinstein ellen, amikor jelentették neki, hogy gróf Eszterházy Miklós nádor vezetésével magyar katonák is vannak a császáriak között. Erre a fejedelem megfordíttatta seregeit, és elvonult a csatatérről. Ilyen helyzetben angol vagy dán hadvezér még sohasem volt, így nem értették a visszakozást.

Ráadásul a Katolikus Liga megkapta azt a külső támogatást, amit a Protestáns Unió európai szövetségesei elmulasztott megadni az övéinek. Jakab magatartása bátorította a francia diplomáciát is, és elérte hogy a protestáns német fejedelmek a cseh ügyben semleges álláspontra helyezkedtek, kiszolgáltatva a cseh felkelést a katolikus nemzetközi összefogásnak, amely a Liga és Spanyolország vezetésével 1620 tavaszán már kibontakozott, megindítva a koncentrált támadást Csehország ellen. Mindezt Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem - egyébként megkésett - támogatása sem tudta ellensúlyozni, és a Katolikus Liga Tilly vezetésével 1620. november 8-án a fehérhegyi csatában szétszórta Frigyes felkészületlen csapatait.

A felkelés bukását belső gyengeségek is siettették, amikor Miksa bajor választó már elfoglalta Felső-Ausztriát és Prága felé tartott. Frigyes közvetlenül a bukás előtti hetekben értesült a hozzá küldött angol és francia követektől, hogy nem számíthat nyugati segítségre. A hollandok is megtagadták az általa kért kölcsönt. Egyedül Bethlen Gáborra építhette terveit, akinek magyar királlyá választása a magyarországi rendek támogatását is ígérte. A jóakarat ellenére azonban hiányoztak a közös együttműködés anyagi feltételei, és 1620. november 8-án, Prága mellett, Fehérhegynél a túlerő elsöprő győzelmet aratott a cseh hadsereg felett, ami egyúttal a felkelés végét is jelentette.

A cseheket szörnyű megtorlások érték. A cseh függetlenségnek három évszázadra vége lett, huszonnégy vezetőt kivégeztek, elsöpörték a helyi arisztokráciát, és új, Habsburg-hű réteget emeltek a helyére. A huszitizmus révén oly sok véráldozattal elismertetett cseh nyelvet betiltották, és a némettel váltották fel. A rendi intézményeket is felszámolták, a protestáns lelkészeket és híveket elüldözték. A cseh alkotmány "módosítása" - gyakorlatilag felszámolása - az osztrák örökös tartományok rendi különállásának is a végét jelentette. 1627-ben Csehország Habsburg örökös tartomány lett. Frigyes Hollandiába menekült, a Protestáns Unió gyakorlatilag feloszlott, Bethlen Gáborral Nikolsburgban különbékét kötöttek.

Az ellenségeskedés súlypontja ezután Németországba tevődött át, a húszas évek második felében az északi hatalmak léptek előtérbe. Franciaország, Hollandia, Anglia és Dánia kötöttek szövetséget a Habsburgok ellen.

1. Volt, akit kidobtak az ablakon
2. Radikális változások Közép-Európában