A terrorizmus kultúrtörténete

1869-70 telén a drezdai száműzetésben élő Fjodor Dosztojevszkij újságcikkeket olvasott, hogy témát keressen legújabb írásához. Rá is talált egy Szentpéterváron elkövetett szenzációs gyilkosságra, amely akkoriban egész Európát foglalkoztatta: A karizmatikus, fiatal nihilista, Szergej Nyecsajev, egyetemi hallgatókból forradalmi csoportot hozott létre, és rávette őket, hogy öljék meg egyik társukat, Ivanovot.

Dosztojevszkij azonnal tudta, hogy megtalálta következő könyve témáját: az ártatlan idealizmust bemocskoló brutális erőszakot, és az alapvető emberi tisztesség elé helyezett elvont és abszurd politikai célokat. Az Ördögök című regény a mai napig a terrorizmus legnaturalistább leleplezése.

Megállapításai egyaránt érvényesek Nyecsajev nihilistáira, a 20. század fordulóján a Nyugatot elárasztó anarchistákra, a német Baader-Meinhof csoportra, vagy korunk iszlám terroristáira. Közös vonásuk, hogy a pszichiáterek nagyobb érdeklődést mutatnak irántuk, mint a politikai elemzők. Hideg érdektelenséggel, vagy éppen szadista élvezettel figyelik az általuk okozott szenvedést, és teljesen elrugaszkodnak a mindennapi élet valóságától.

A terroristák mögött van azonban egy csoport, amelyet mind Burleigh, mind Dosztojevszkij elítél: az a sokszor balliberális illedelmes holdudvar, amely védelmezően veszi körül a terroristákat, elsiklik bűneik felett, és állandóan támadja a terroristák célpontját alkotó társadalmat.  Burleigh könyvének valódi szereplői a terrorizmus ezen kiszolgálói: a gyenge bírók, a hazug ügyvédek, és a kormánybarát "radikálisok".

A szerző az általa vizsgált terrorista mozgalmak - a 19. századi ír Fenian-mozgalom, a nihilisták és anarchisták, valamint az al-Qaida - közös vonásaira koncentrál. A könyv zömét ezen csoportok ismertetése teszi ki, amelyek három kategóriába sorolhatók:

1. az ideológiai terroristák (nihilisták, anarchisták, az olasz Vörös Brigádok, a német Baader-Meinhof csoport)
2. a nacionalista terroristák (Fenian-IRA, a baszk ETA, az algériai FLN)
3. az iszlám dzsihád terroristák.

A meggyőző és metsző stílusban íródott könyv mindenkinek ajánlható, aki szeretne általános képet kapni a terrorizmusról. Az iszlám terrorizmusról szóló utolsó fejezet hasznos tanácsokat tartalmaz a terroristák elleni küzdelemhez. A legeredetibb ötlet éppen Szaúd-Arábiából származik, amelyet sokan a dzsihád ideológiát tápláló, olajban dúskáló középkori barbarizmus és/vagy a vahhábizmus melegágyának tartanak.

A szaúdiak ugyanis kedvességgel állították meg a terroristák számának növekedését: a börtönben ülő fiatal terroristákhoz imámokat küldtek, akik elmagyarázták nekik, hogy a tömeggyilkosság az iszlám tanaival ellentétes eretnekség. A fiataloknak munkát adtak, és családalapításra bátorították őket, hogy vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. A másik módszer a franciáktól származik, akik rendszeresen figyelik a mecseteket, és kiutasítják az országból azokat az imámokat, akik a gyűlöletről prédikálnak (Algériában persze még ők is máshogy reagáltak).

Burleigh nem sok reményt lát arra, hogy a kormányok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a muzulmán fiatalok ne csak azt lássák: a nyugati élet csupán pornóból és játékokból áll. Szerinte egy újabb szörnyűségre lenne szükség, hogy az igazságszolgáltatásnak végre felnyíljon a szeme, de lehet, hogy még ez sem lenne elég. A szerző végkövetkeztetése nagy távlatban optimista: a terrorizmus mérge hosszú távon nem győzhet, hiszen az emberek többsége nem akarja, hogy fanatikus és "amorális söpredék" irányítsa az életét - tudhatjuk meg a Daily Telegraph recenziójából.

Blood and Rage by Michael Burleigh, Harper Collins Publ. UK, 2008, 320 pages