Visszatér gyökereihez a lengyel zsidóság

Azok közül, akik túlélték a holokausztot, majd egy nyíltan antiszemita kommunista rendszerben nőttek fel, sokan döntöttek úgy, hogy elhallgatják vagy éppen elrejtik származásukat az igen nagy többségében katolikus országban. `Sohasem beszéltünk az elődeinkről. Mintha csak valami eltörött volna` - emlékezik a varsói zsidó kulturális központban rendezett hanuka-ünnepségen a 37 éves Agnieszka Kwasniewska, aki nemrég vette fel a zsidó vallást.

Agnieszka 12 éves volt, amikor édesanyja elmesélte neki, hogy a II. világháború idején `rejtőzködnie kellett, mert úgy nézett ki, mintha zsidó lenne`. `Éreztem, hogy ebben ebben a történetben valami nincs rendjén, de többé nem beszéltünk róla.` Később Agnieszka az édesapját is megkérdezte, és ezt a választ kapta: `Ez régi história, kár visszatérni rá. Mi katolikusok vagyunk.` Agnieszka áttérése a zsidó hitre feszültséghez vezetett a család más tagjaival, de ő nem bánta meg döntését. `Amikor a zsinagógába jöttem, az olyan volt, mintha hazajöttem volna` - mondja.

Becslések szerint a 38 milliós Lengyelországban ma 3500 és 15 ezer között lehet a zsidók száma - viszont szinte lehetetlen felbecsülni, hány lengyelnek vannak zsidó felmenői. A II. világháború előtt 3,5 millió zsidó élt Lengyelországban, és Varsó rendelkezett a legnagyobb zsidó népességgel Európában, a 400 ezer lelket számláló varsói zsidó közösség a második legnépesebb volt a világon, csak New York előzte meg ezen a téren.

A nácik, miután 1939-ben megszállták Lengyelországot, a lengyel zsidóság csaknem 90 százalékát kiirtották - több mint hárommillió embert. 1945-ben csak 280 ezer zsidó maradt az országban. Nagy többségük úgy döntött, hogy kivándorol Izraelbe vagy az Egyesült Államokba - egy részük rögtön a háború után, az ötvenes években, mások az 1968-as antiszemita kampány nyomán. Sok olyan zsidó azonban, aki a háborút zsidó identitásának eltitkolása révén élte túl, úgy döntött, ezen már nem változtat, hogy ezzel is védje gyermekeit. Ez gyakori eset volt a félig zsidó-félig katolikus családokban vagy azokban, amelyek ateisták voltak.

"13 éves voltam, amikor érdeklődni kezdtem a családnevünk iránt, mivel a ski végződésű nevek gyakran arisztokrata származásra utalnak. Megkérdeztem az apámat, aki így felet: 'Igazából Kirschenbaum a mi családunk neve'" - mesélte a ma 20 éves Maciej Krasniewski. Kiderült: apai nagyapja túlélte a holokausztot és 1954-ben megváltoztatta a nevét. Maciejnek öt évbe telt, amíg áttért, mivel katolikus neveltetése szerint ez bűnt jelentett. Ikertestvére is áttért, sőt rögtön az ortodox zsidó hitre. Maciej még most is habozik, hogy feltegye-e a kipát, a vallásos zsidók fejfedőjét az utcán, de már készül arra, hogy nyilvánosan is vállalja ilyen módon új hitét.

"Itt vagyunk és nem fogunk távozni, hozzá kell szoknunk - magyarázza. - Ha nem ezt tesszük, senki sem fogja tudni, hogy ma is élnek zsidók Lengyelországban." Az új lengyel zsidók azt is szeretnék elérni, hogy a többi, különösen az izraeli és az amerikai zsidók, akik az egykori auschwitzi vagy a treblinkai koncentrációs táborba látogatva érkeznek kegyeleti útra Lengyelországba, azt ne  csupán egy hatalmas temetőnek tekintsék.

"A többi zsidónak látnia kell, hogy Lengyelországban ma is létezik igazi zsidó élet" - hangoztatja Anna Janot-Szymanska, a zsidó kulturális központ vezetőjének, Malgorzatának a húga.

(Múlt-kor/MTI)