2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Álmok és látomások alapján ítélték el a salemi boszorkányokat

2007. október 31. 11:00

Spirituális bizonyítékokat gyűjtöttek

A következő hónapok a vádaskodások kiújulásával teltek, és egy helyi elöljáró felesége, Martha Corey meggyanúsítása mindenkit meglepett: ha ő boszorkány, akkor bárki más is az lehet. A lányokat ekkor már nem lehetett megállítani, és újabb neveket soroltak: Rebecca Nurse, egy másik idős asszony, Abigail Hobbs, Deliverance Hobbs, Martha Corey, valamint Elizabeth és John Proctor neve is a listára került.

A magisztrátusok kikérdezték Sarah Good 4 éves kislányát, Dorothyt is, s az ő válaszait később perdöntő vádakként használták fel. Áprilisban a megbízott kormányzó, Thomas Danforth és segédei felgyorsították a meghallgatásokat, és a salemiek mellett a környező falvakból is több tucat embert vittek be kihallgatni.

Ahogy a vádak terjedtek, Salem, Boston és a környék börtönei lassan megteltek, és a közösség új problémával szembesült: legitim kormányzat nélkül nem volt mód a vádlottak perbe fogására. A terület végül május végén kapott ismét kormányzót - 1692. május 27-én a frissen kinevezett William Phipps elrendelte egy speciális bíróság felállítását Suffolk, Essex és Middlesex lakói számára, a 62 tagú testület júniusra ült össze. Eközben Sarah Osborne a hónap elején meghalt a börtönben, sokan mások pedig komolyan megbetegedtek.

Először Bridget Bishop ügyét tárgyalták meg, akit pletykálkodásáról és szabad szerelmi életéről ismertek. Amikor a boszorkányságról kérdezték, Bishop úgy válaszolt, hogy "olyan ártatlan, akár egy meg nem született gyermek". Ez azonban nem hatotta meg a testületet, és bűnösnek találták, majd június 10-én elsőként akasztották fel a mai Gallows Hill területén.

Öt nappal később Cotton Mather elöljáró levelet írt a testületnek, hogy nem helyes, ha az ítélkezés során bizonyítékként fogadják el az álmokat és látomásokat. A tiltakozást azonban a bíróság nem vette figyelembe, és júliusban illetve augusztusban további öt-öt embert akasztottak fel, szeptemberben pedig nyolcat. Október 3-án a Harvard akkori vezetője elutasította a korábbi eljárásokat, mondván: "jobb lenne, ha tíz bűnös boszorkány elmenekülne, minthogy egy ártatlant kivégezzünk".

Ekkor a kormányzó is közbeavatkozott, ebben azonban nem a dékán levele befolyásolta, hanem sokkal inkább az a tény, hogy akkorra már az ő feleségét is megvádolták boszorkánysággal. A kormányzó feloszlatta a bíróságot, és elrendelte a letartóztatottak elengedését, majd egy másik testületet állított fel, amely a korábbi spirituális bizonyítékokat már nem vehette figyelembe. Az akció viszonylagos sikerrel járt: az 56 aktuális vádlottból ekkor csak 3-at ítéltek el.

1693 májusában Phipps hivatalosan is bocsánatot kért a korábban bebörtönzöttektől, ám a folyamat már komoly károkat okozott: 19 embert akasztottak fel, egy 80 éves férfit nyújtópadon kínoztak halálra, többen a börtönben haltak meg, közel 200 embert vádoltak meg és közösítettek ki.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár