Római uralom a Kárpátok között: harc Dáciáért

Domitianus dák háborúja (85-89.)

A tervezett háború katonai előkészületei már meg is kezdődtek, azonban a Caesar ellen elkövetett merénylet után a dák-kérdés hosszabb időre lekerült a római külpolitika napirendjéről. Ezt elősegítette az is, hogy a megközelítőleg Caesarral egyidőben meggyilkolt Burebista halála után a Dák Királyság részeire hullott szét és öt, majd négy központ vetélkedett a legfőbb hatalom megszerzéséért. Ezért a dákok nem tudtak hatékonyan fellépni a rómaiak Közép- és Alduna térségében i.sz. 1. század első felében történő térnyerésével szemben.

Decebal emléke ma is él

Pár évtized múlva, talán pontosan a rómaiak fenyegető közelsége miatt, a dák területek újra egyesültek Diurpaneus vezetése alatt, aki 85-86 telén megtámadta a Római Birodalmat. A moesiai római helytartó Oppius Sabinus megpróbálta felvenni a harcot a támadókkal, de súlyos vereséget szenvedett és ő maga is elesett a harcokban. Ezt követően Domitianus császár a helyzet súlyosságára való tekintettel a praetorianus testőrség parancsnokát Cornelius Fuscust nevezte ki főparancsnoknak. Fuscus 87-ben egy nagyjából öt légiót számláló hadsereggel ellentámadásba kezdett, megpróbálta elfoglalni a dák központi területeket, csakhogy a dákok sikeresen tőrbecsalták a támadókat, a fogságba esett római parancsnokot pedig kivégezték.

A rómaiak legyőzése után Decebal király tisztázatlan körülmények között került a dák állam élére, bár az is elképzelhető, hogy a győzelem után Diurpanes változtatta nevét Decebalra. Ezt a kérdést azonban mindeddig még nem sikerült tisztázni.

A rómaiak természetesen nem hagyhatták annyiban, hogy immár két magasrangú római tiszt halt meg a háborúban és két súlyos vereséget is el kellett szenvedniük, ezért 88-ban Tettius Iulianus vezetésével egy újabb sereget küldtek Daciába, melynek Tapae mellett végre sikerült győzelmet aratnia. Domitianus ellenben leállította a további hadműveleteket, mivel egy újabb germán háborúra is fel kellett készülnie, így a rómaiaknak nem sikerült kihasználniuk a tapaei győzelmüket.

Ennek eredményeként pedig 89-ben egy Rómára nézve szégyenletesnek is nevezhető békét kötöttek Deceballal. A béke szerint Dacia római kliensállam lett ugyan, ám Decebal cserébe évjáradékot és katonai szakembereket kapott, akik római mintára építették át a dák hegyierődöket és fejlett katonai és műszaki ismeretekhez juttatták a dákokat.

Az első nagy római-dák háború (85-89.) mérlege alapján a dákok kerültek ki győztesen a konfliktusból, elvégre két jelentős győzelem és egy vereség után a névleges függőség elismeréséért cserébe éves anyagi juttatáshoz és korszerű katonai ismeretekhez jutottak, ráadásul még a korábban megszerzett hódításaikat is megtarthatták. Róma számára azonban nyilvánvalóan nem volt megnyugtató a 89-es rendezés. Nem is csoda, hogy Domitianus halála után az első adandó alkalommal úgy döntöttek, hogy leszámolnak a dákokkal.

1. Domitianus dák háborúja (85-89.)
2. Róma visszavág: a traianusi háborúk