Hiányszakmák miatt pusztul az angol örökség

A hagyományos kézművesség mesterei mára szinte teljesen eltűntek. Amikor például nemrég megrongálódott a yorki székesegyház nagy üvegablaka, egyetlen üvegrestaurátort sem találtak az országban, aki megjavíthatta volna.

Anglia otthonokként, üzletekként és turistalátványosságokként hasznosított történelmi épületei felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Megóvásuk iránti igény egyre növekszik, de az English Heritage 2005-ös jelentése szerint mintegy 6500 ehhez szükséges szakember hiányzik az országban: kőművesek, ácsok, tetőfedők, asztalosok, kőfaragók, festők és zsúpolók.

Veszélyeztetett mesterségek: kőfaragás, toronyépítés, terméskő-falazás, kőművesség, vakolás, ólommegmunkálás, festés, dekorálás, ács- és asztalosmesterség, vasmegmunkálás, zsúpfedélkészítés.

Mike Moody kőfaragó, a Nemzeti Örökség Képzési Csoport (National Heritage Training Group -NHTG) elnöke a probléma megoldása érdekében megpróbálja összefogni az építési vállalkozókat, szövetségeket, műemlékvédelmi testületeket és kollégákat. "Történelmileg tekintve az építőipar a mesteremberektől a képzett szakemberek felé mozdult el, és a diplomaszerzés kényszere leértékelte a mesterember rangját."

Moody szerint már láthatók e szemlélet következményei. "A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években szörnyen szegényes munkát végeztek épületeinken, ennek következtében egyre hosszabb lesz a veszélyeztetett épületek listája. Mire az ipar felismerte a problémát, már nem maradt senki, aki megoldhatta volna." Az arány megdöbbentő: országszerte minden harmincadik történelmi épület szerepel a veszélyeztetett épületek listáján. Karbantartásuk és helyreállításuk évente 3,5 milliárd angol fontba kerülne, ha lenne valaki, aki elvégezné a munkát.

Seamus Hanna örökségvédelmi szakember szerint a probléma gyökerei a szélesebb körű gazdasági és társadalmi változásokban keresendők. "A második világháború után az építésről egyre inkább áttértek a gyártásra és a feldolgozásra. Az épületeket előre gyártott elemekből készítették. Mindenki gyorsan és olcsón akart építkezni. Ráadásul az egy területen élő családok továbbadták a mesterségbeli tudást, később azonban a családok szézszóródásával ez a hagyomány is megszűnt."

Az építtetőket és a tulajdonosokat  az kedvetleníti el, hogy a hagyományos javítások hosszabb ideig tartanak, ám a munkálatok elmaradásának azonban súlyos következményei lehetnek. "Ezek az épületek alkotják a turisztikai ipar gerincét, elvesztésük gazdasági összeomláshoz vezetne. Az emberek azért jönnek ide a világ minden tájáról, hogy lássák őket. De akkor is jönnének, ha a helyükön csak egy fémtábla állna, ami arról tájékoztatná őket, hogy egykor valami nagyszerű állt itt?" - véli Moody.

A 2005-ös jelentés óta peresze sok minden történt. Az NHTG  tanácsadói terveket dolgozott ki, és helyi akciócsoportokat hozott létre. Műemlékvédelmi akadémiákat hoztak létre, és a Heritage Lottery Fund is sokat segített. A yorki székesegyház üvegablakának restaurálására üvegrestaurátorokat képeztek ki, Northumberlandben 50 fiatal tanulót sikerült megnyerni a terméskő-falak és -kerítések megjavítására, a norfolki tavaknál pedig ma már öten tanulják a malomépítés mesterségét.

Mike Moody örül az eddig elvégzett munkának, de most már azt is szeretné látni, hogy a felfogás is megváltozik. "Az építési vállalkozóknak tanulókat kellene foglalkoztatniuk, az ügyfeleknel pedig keresletet kellene támasztaniuk irántuk. Jelenleg a legolcsóbb ajánlat kapja meg a munkát, de éppen a legolcsóbb építési vállalkozók nem költenek semmit a képzésre. Ez fokozatosan leértékeli a mesterségek rangját, a történelmi építmények pedig tovább szenvednek."