A kalapos király és a hazai mérnökképzés

A 18. század első feléig a Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetemen tanítottak a matematika mellett geometriát, trigonometriát, a tematikát 1753-ban Mária Terézia rendeletben igazította a bécsi egyetem tananyagához. A királynő 1777-ben a nagyszombati egyetemet Budára helyeztette, és a reáliák, vagyis a természetrajz, a mezőgazdaságtan, a kísérleti fizika, mechanika, geodézia és hidrotechnika, az alkalmazott matematika (gyakorlati mértan) oktatására a bölcsészeti karon tanszékeket állítatott fel.

Az egyetem vezetése már ekkor kezdeményezte, hogy indítsanak mérnöki kurzusokat is, a tanítás azonban csak II József idején indulhatott meg, akinek gazdaságpolitikája szükségessé tette olyan szakemberek színvonalas képzését, akik értettek a földmérési munkálatokhoz, folyószabályozáshoz, csatornaépítéshez, duzzasztógátak, malmok, utak és hidak tervezéséhez, a mocsarak lecsapolásához.

Az első mérnökképző intézet Magyarországon a Selmecbányai Bányászati Akadémia volt, amit III. Károly 1735-ben alapított. A selmecbányai Akadémián matematikát, bányaméréstant is oktattak egyéb bányászati és kohászati szaktárgyak mellett. Akadémiai rangot 1770-ben Mária Teréziától kapott, az iskolába még Dél-Amerikából is jöttek hallgatók. A Selmecbányai Akadémia szellemi és tudományos jogutódai a Soproni Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Dunaújvárosi Főiskola.

II. József 1782. augusztus 30-án írta alá az alapító rendeletet, ezzel megalakult az Institutum Geometricum, a Mérnöki Intézet. A rendelet azt is kimondta, hogy nyilvános mérnöki állásra csak az alkalmazható, aki az egyetemen nyilvános vizsgát tett, ezzel rangot adott az iskolának és a mérnöki pályának. Az Institutum Geometricum 12 évvel előzte meg a híres francia École Polytechnique-ot.

Az oktatás a budai várban kezdődött, helyszűke miatt hamarosan egy uradalmi dézsmaházban folytatódott, majd II. József 1784-ben Pestre, a ferencesek pesti kolostorának kertjében álló kisebb épületbe költöztette a Mérnöki Intézetet, ahol 1850-ig működött.

Az alapító rendelet szerint az intézetbe a bölcsészeti tanfolyam elvégzése után lehetett beiratkozni. A két évig tartó képzés fő tantárgya az alkalmazott matematika volt, s heti 8 órában földmérési és vízépítő ismereteket is szereztek a hallgatók. A heti 25 órás óraszámba beletartozott még 5 óra mezőgazdaság, 2 óra építészet, 4 óra asztronómia, 1 óra mechanika. A diploma megszerzéséhez záróvizsgát kellett tenni trigonometriából, földmérésből, hidraulikából, hidrotechnikából, mechanikából és gazdaságtanból. Az intézet első igazgatója a gyakorlati mértan és vízépítészet kiváló tanára, Rausch Ferenc volt.

A Mérnöki Intézetet 1850-ben megszüntették és az 1844-ben alapított József Ipartanodához csatolták, amelyet 1856-ban felsőfokú tanintézetté emeltek. 1860-tól volt használatos a Királyi József Tudományegyetem elnevezés, amelyet 1870-ben törvénnyel szerveztek újjá. Az intézmény neve 2000-től Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)