Török történész kampányol a népirtási törvény ellen

A panaszban az ellene korábban, a török büntető törvénykönyv 301-es fejezete alapján lefolytatott bűnvádi nyomozás szerepel. A nevezetes törvénycikk felel azért, hogy a mai napig a "törökséggel" ellentétesnek nyilvánítható, ha valaki népirtásnak nevezi az örmények ellen 1915-ben elkövetett tömeggyilkosságot.

Bár a szövegezése az elmúlt évtizedekben már többször megváltozott, a 301-es törvénycikk mégis a török EU-csatlakozás egyik legfőbb akadálya lehet. Az elmúlt években ezen törvény alapján léptek fel a kérdést felelevenítő értelmiségiek, újságírók és akadémikusok ellen is. Az ügy leghíresebb áldozata a friss Nobel-díjas Orhan Pamuk volt, aki elhagyta az országot, illetve Hrant Dink újságíró, és Fatih Tas kiadó, akiket brutálisan meggyilkoltak.

Akcam szerint a történelemmel és a múltbeli emberi jogokkal való szembenézés "nem bűncselekmény, hanem a megbékélés irányába tett lépés". Elmondása szerint azt tekinti céljának, hogy segítsen Törökországnak egy valóban szabad és demokratikus országgá válni. "Ez azonban nem történhet meg, ha az ország továbbra is kriminalizálja az akadémikusok vitáját". Jogi képviselője, az ENSZ korábban háborús bűnökkel foglalkozó képviselője, Payam Akhavan szerint egy olyan világban, ahol a holokauszt tagadása bűncselekmény, az államilag jóváhagyott népirtás-tagadás a legszégyenteljesebb dolog.

A strasbourgi bíróság az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény alapján végzi tevékenységét, és az azt aláíró országokban léphet fel. Törökország 1954-ben írta alá a szerződést. A bíróság egy éven belül felülvizsgálja a kérvényt, majd ha elfogadják, akkor a tagok közös megbeszélésen vitatják meg annak kivitelezhetőségét. Amikor döntés születik az ügyben, akkor ítéletet hozhatnak Törökország ellen. Ez a folyamat azonban több évet is igénybe vehet.