Megszületett Albert Bruce Sabin, a gyermekbénulás elleni védőoltás felfedezője
2004. szeptember 13. 12:06
A lengyelországi Byalistok-ban született. Szüleivel 1921-ben vándorolt be az Egyesült Államokba, s kilenc év múlva kapta meg az állampolgárságot. Először fogorvosnak tanult nagybátyja támogatásával, majd 1931-ben szerzett általános orvosi diplomát a New York-i egyetemen. Itt kezdte gyermekbénulással kapcsolatos kutatásait is. A New York-i Bellevue Kórházban dolgozott, majd 1935-től a New York-i Rockefeller Intézet kutatóorvosa volt. Itt sikerült először a gyermekparalízis vírusát emberi testből kivett idegszöveten szaporítania. 1939-ben a Cincinnati Egyetemen a gyermekgyógyászat docense lett, s a gyermekklinika fertőző betegségeket kutató részlegét is ő vezette. Később professzori kinevezést kapott. A II. világháború alatt Afrikában és a Csendes-óceán térségében eredményes küzdelmet vívott az amerikai katonák soraiban tömegesen pusztító betegségek, a sárgaláz, a mocsárláz és a japán encephalitis ellen. Hazatérve folytatta korábbi kutatásait, s kimutatta, hogy a paralízis elsősorban a tápcsatornán át fertőz. Abból indult ki, hogy a legyengített élő vírus szájon át beadva tartósabb védettséget eredményez, mint az elölt vírus befecskendezése. 1957-re mindhárom bénulást okozó vírusból sikerült olyan legyengített törzset találnia, amely már nem okozott betegséget, de kiváltotta az immunreakciót. Előbb önként jelentkezett elítélteken és saját magán próbálta ki, majd nemzetközi kísérletsorozatba kezdett a vakcina hatásosságának bizonyítására. 1957-ben javasolta annak általános bevezetését. A Sabin-csepp nemcsak immunissá teszi a bél falait, hanem a kórokozó szaporodását is meggátolja. Használatát 1960-ban engedélyezték az Egyesült Államokban, 1962-ben kapott szabadalmat. Magyarországon tették először kötelezővé. Sabin módszere a Salk-oltást szorította ki, amelynél hosszabb távú védelmet ad és szájon át lehet beadni a cseppeket. Sabin izolálta a B-vírust, s ő irányította a pappataci-láz és a dengue-láz oltóanyagának kutatásait is. Vizsgálta a vírusok elleni immunitás kialakulásának folyamatát, az idegrendszert támadó vírusokat, s szerepüket a rák kialakulásában, módszert dolgozott ki a toxoplazmózis diagnosztizálására. 1971-ben a Cincinnati Egyetemről vonult nyugalomba, majd 1974-82 között a charlestoni Dél-Karolinai Egyetem kutatóprofesszora volt. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett. 1993. március 3-án hunyt el Georgetown-ban.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


2. világháború
- Az utolsó szó jogán négy órán át beszélt elítélése előtt a később felakasztott Szálasi
- Amikor keresőfények világították be Los Angeles egét, és a légvédelem a semmire tüzelt
- Harminc év pereskedés után a cseh államé marad az elkobzott opočnói vadászkastély
- Számos merényletet túlélt Mussolini, akit még a kórházból is kibombáztak
- Megrendítő, soha célba nem ért levelek kerültek elő egy második világháborús hajóroncsból
- Új taktikával védekeztek a japánok Ivo Dzsimán, ami hatalmas vérfürdőt eredményezett
- Tragikusan fiatalon ért véget a legszerényebb Forma-1-világbajnok élete 09:21
- „Színésznek kegyetlenül rossz volt. Salamon Bélának: egyedülálló zseni” 07:14
- Egy Detroit és Chicago közötti kényelmetlen vonatútnak köszönhetjük a vasúti hálókocsit tegnap
- Himmler és köre „árja” miszticizmusa váltotta volna fel a kereszténységet a Harmadik Birodalomban tegnap
- Megmentette a gyermekeket, mégsem kapott Nobel-díjat Albert Sabin tegnap
- Tiziano műve lehet a 110 éve egy angol templomban őrzött festmény tegnap
- 10 tény a paróka múltjáról tegnap
- Egy csapásra az ellenkezőjére változtatta a szőke haj jelentését Jean Harlow tegnap