Albrecht Dürer, a német reneszánsz legnagyobb alakja

Ötszázharmincöt éve, 1471. május 21-én született Nürnbergben Albrecht Dürer, a német reneszánsz művészet legnagyobb alakja.

A gótikus reneszánsz mestere

Önarcképe

Ötvös apja és nagyapja a Békés megyei Ajtóson élt, apja 1455-ben ment Németországba, ahol egy ötvös lányát vette el. Albrecht 18 gyermekük közül a harmadik volt, rajzolni apja nürnbergi műhelyében kezdett. Tizennégy évesen készült képe, a Mária zenélő angyalokkal már érett későgót alkotás. Egy évvel később Michael Wolghemuth tanítványaként illusztrációkon dolgozott, majd Elzászba, Németalföldre és Svájcba utazott, Bázelben készültek Szent Jeromos-fametszetei.

1494-ben hazatérve megnősült, Nürnbergben műhelyt rendezett be, majd - első német művészként - Itáliába indult. Alpesi akvarelljei összhangot teremtettek a vázlatszerű s a kidolgozott részletek közt, Itáliában a mozgó alakokat rajzoló Pollaiuolo, s az emberi test pontos ábrázolását kutató Mantegna hatott rá. Dürer az első német önarcképet 1493-ban festette, ezen egy kissé öntelt, jóképű ifjú látható, a szoba ablakán át hegyekre és tengerre látni, akár a korabeli olasz képeken. Az Apokalipszis látomásos fametszetein a későgót elemek dominálnak -  kora forradalmi mondandóit teológiai formába öntő művet szenvedélyes formák, drasztikus realizmus, zsúfolt, expresszív kifejezőerő, érzelemgazdag jelenetek jellemzik. Sámson-rajzain, Mária élete-sorozatán német polgári hétköznapokat mutat be, bár itáliai hatást is érezni. Stílusa a gótika és a reneszánsz közt ingadozott. Hazatérte után sajtón sokszorosította és terjesztette műveit (A tékozló fiú), mert nem akart főrangú megrendelőktől függeni.

Dürer 1500 körül kezdett az emberi test arányaival foglalkozni. 1504-es Ádám és Éva-metszetén az emberi szépséget a kiszámított, eszményi forma révén ragadta meg. Ötképes oltárán, a Három királyokon olasz hatást is érezni, de kitűnik újító realizmusa. 1505-ben ismét Itáliába utazott, két évig élt Velencében. Ekkor is Bellini hatott rá, férfi- és nőalakjai az ő lágy arcképeire utalnak. Visszatérve Nürnbergbe megfestette a Tízezer keresztény vértanúsága s A szentháromság imádása jeleneteit. Nagy nürnbergi palotába költözött, itt ma múzeuma látható. Mantegnát idéző rajzain klasszikus formáit mozgalmas drapériái révén érte el.

A magabiztos humanista

Ádám és Éva, 1507

1507-es diptichonján Ádám és Éva alakja klasszikus pózban áll, ezek az első német aktok. A Nagy Passió rézkarcai és a Kis Passió fametszetei 1507-13 közt készültek, az első Krisztusa a szenvedések legyőzője, az igazságtevés szimbóluma, nem hagyományos aszketikus figura. Legjobb, 1513-14-es rézkarcai: a Lovag, Halál és Ördög, a Szent Jeromos és a Melankólia, e jelképeket sokféleképp magyarázták. A kompozíció és a formák klasszikus egészet alkotnak, emberi magatartásokat: harcost, alkotót és kételkedőt ábrázolva. A Melankóliát szellemi önarcképének vélik, a kor fausti lelkülete árad műveiből - írták róla. 1512-ben túldíszített rajzokat készített I. Miksa imakönyvébe, 1519-ben két portrét festett a császárról. Külföldön is elismerték, 1515-ben képet cserélt Raffaellóval.

Dürer kerülte az olasz minták idealizmusát, Szent Anna harmadmagával című képén emberközelbe hozza alakjait. 1518-ban megismerte Luthert, akinek lelkes híve lett. Bekerült a nürnbergi tanácsba, részt vett V. Károly aacheni koronázásán, Grünewalddal, Erasmussal, németalföldi művészekkel is találkozott. Gentben megnézte van Eyck, van der Weyden, van der Goes képeit, Michelangelo Madonnáját. Több képet festett útközben készített rajzai után, akvarelljei a korai tájképek remekei. Hazatérése után egészsége megroppant, főleg elméleti kérdéseket kutatott. Még korábban megírta A festészet tankönyvének vázlatait, 1527-ben kiadta Négy könyv az ember arányairól, Tanulmány az emberi test arányairól című művét s Erődítéstanát. Fontos műve az 1526-os Négy apostol (János és Péter, Pál és Márk), egyszerű kompozíciója az emberi tartás, erkölcs példáját mutatja fel.

A parasztháború idején nem foglalt állást, az 1525-ös megtorlásokra emlékműtervvel reagált. Egy metszetén a zsarnok lábánál alszik a jámborság, jog, igazság és értelem - bilincsben, ez volt az ő társadalomkritikája.

Mint önarcképein is látható, biztos volt magában. A parasztfelkelések s a reformáció, majd a nagy német parasztháború hatalomra juttatta a polgárságot, a fejlett, gazdag Nürnberg értékelte a művészetet. A sokszorosítható grafikák, réz- és fametszetek kerültek előtérbe, elérhetőek lévén a polgári vevők számára is. Dürer a humanista művészet nagy alakja, műve nemzetközi érvényű.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)