Ganga-dinasztiák

Ganga, két különböző, de egymással távoli rokonságban álló indiai dinasztia. A nyugati Gangák 250-től 1004-ig Majszúr (Mysore; Gangavádi) államban, a keletiek pedig 1028-tól 1434-35-ig Kalingában (Orissa) uralkodtak.
A nyugati Gangák első uralkodója, Konganivarman hódítások révén teremtette meg királyságát, utódai - I. Mádhava és Harivarman - viszont a Pallavákkal, a Csálukjákkal és a Kadambákkal kötött házasságok és katonai szövetségek segítségével terjesztették ki befolyásukat. Bár a VIII. század végére a Gangák sorait dinasztikus viták gyengítették meg, II. Bútuga (937 k.-960) hatalmas területeket hódított meg a Tungabhadra és a Krishna folyó között, királysága Talakádtól, a fővárostól egészen Vátápiig terjedt.
A Csólák ismétlődő betörései nyomán megszakadt a kapcsolat Gangavádi és birodalom fővárosa között, s 1004-ben Talakád is a Csóla uralkodó, Visnuvardhana kezére került. A nyugati Gangák többsége a dzsaina vallás híve volt, mások viszont a brahmanizmus tanait követték. A Gangák Kannadában (Kanaresében) támogatták a tudományokat, gyönyörű templomokat építettek, s ösztönözték az erdőirtást, az öntözést és a kereskedelmet.
A keleti Gangák akkor kötöttek dinasztikus házasságokat a Csólákkal és a Csálukjákkal, s akkor veszélyeztették hatalmukat, amikor a nyugati Gangák már nem tölthették be ezt a szerepet. A keleti Gangák korai dinasztiái a VIII. századtól kezdve Orissában uralkodtak. Az első király, aki Kalinga mindhárom részére kiterjesztette hatalmát, valószínűleg III. Vadzsrahaszta volt. 1028-ban felvette a Trikalingádhipat (a három Kalinga uralkodója) címet is. Fia, I. Rádzsarádzsa háborút viselt a Csólák és a keleti Csálukják ellen, s a Csóla-házbeli Rádzsaszundari hercegnőt feleségül véve megerősítette a dinasztiát. Fiuk, Anantavarman Csódagangadéva a Gangesz és a Godavari torkolata közt elterülő vidékeket kormányozta. A XI. század végén ő kezdte el építtetni a hatalmas Dzsagganátha-templomot Puriban.
Az 1198-ban trónra lépő III. Rádzsarádzsa semmit sem tett a bengáliai muszlimok ellen, akik 1206-ban elözönlötték Orissát. Rádzsarádzsa fia, III. Anangabhíma azonban visszaverte a muszlimokat, s Bhuvanésvarában megépíttette a Méghésvara-templomot. I. Naraszimha, Anangabhíma fia 1243-ban lerohanta Nyugat-Bengáliát, legyőzte a muszlim uralkodót, és elfoglalta a fővárost, Gaudát. Diadalának emlékét a konaraki Naptemplom őrzi.
Naraszimha 1264-ben bekövetkezett halála után a keleti Gangák uralma hanyatlásnak indult. A delhi szultán 1324-ben elfoglalta Orissát, majd 1353-ben a muszlimok indítottak támadást. 1356-ban pedig Vidzsajanagar győzte le az orissaiakat.
IV. Naraszimha, a keleti Ganga-dinasztia utolsó ismert királya 1425-ig uralkodott. Az őt követő IV. Bhánudeváról, az `őrült királyról` nem hagytak hátra írott dokumentumokat. A trónt minisztere, Kapiléndra bitorolta, aki 1434-35-ben megalapította a Szúrjavamsa-dinasztiát. A keleti Gangák a vallások és a művészetek bőkezű pártolói voltak; a Ganga-korban épült templomok a hindu építészet remekei közé tartoztak.