Csillagászattörténeti ritkaság az ELTE Egyetemi Könyvtárában

Kaspar Peucer

A könyvtári állomány rendezése során nyáron előkerült latin nyelvű kézirat részletesen beszámol Kaspar Peucer wittenbergi matematikus csillagászati megfigyeléseiről, illetve a szupernóvához kapcsolódó korabeli mítoszról, miszerint a csillag fellobbanása Krisztus utolsó eljövetelét jelenti. A kortárs 16. századi tudósok új csillagnak hitték a valójában haldokló, tőlünk 10.000 fényévre lévő szupernóva fellobbanását, ami megrengette a hagyományos, majdnem kétezer éves peripatetikus-skolasztikus kozmológia alapjait. Arisztotelész tanítása szerint ugyanis nem keletkezhetnek új csillagok a Hold feletti világban, míg Tycho Brahe dán asztronómus, aki könyvet írt az általa új csillagnak (stella nova) hitt égi objektumról, bebizonyította, hogy az égi jelenség jóval a Hold és a bolygók szférája között "keletkezett". A jelenséget másfél évig figyelhették meg szabad szemmel, míg 1574 tavaszán eltűnt a tudósok és a laikusok elől. A több mint 400 éve eltűnt szupernóvát, pontosabban annak maradványait tavaly, a Hubble űrteleszkópnak köszönhetően sikerült megtalálni.

Az új csillagról már a 16. században nagyon sok legenda keletkezett. Epigrammák, értekezések, szép fametszetek készültek róla, sokan azt gondolták, hogy a betlehemi csillaghoz hasonlóan Krisztus közelgő eljövetelét "jelenti be" ez az égi jelenség, vagy esetleg, protestáns teológusok szerint az 1572 augusztusi Szent Bertalan éji mészárlás baljós jele lehetett. William Shakespeare Hamlet című drámája elején állított emléket gyermekkori élményének.

Ez a kézirat tekinthető meg az Egyetemi Könyvtár Ég és Föld című kiállításán, amelynek legrégibb darabja Hartmann Schedel 1493-ban, Nürnbergben készült világkrónikája. Kivételes ritkaságnak számít Amerigo Vespucci 1504-ben nyomtatott műve az Új világ leírásáról, amelyből a világon mindössze néhány regisztrált példányt tartanak nyilván.

A szeptember 30-ig nyitva tartó kiállításon láthatóak továbbá a csillagászat, a térképészet és a földrajztudomány olyan alapvető munkái, mint például Kopernikusz 1543-ban kiadott munkája Az égi pályák körforgásáról, illetve Kepler 1606-ban megjelent Új csillagászat című művének első kiadása, valamint James Cook, a világhírű utazó 1772-75 közötti dél-tengeri útjáról szóló, metszetekkel díszített könyve.

(Múlt-kor/Panoráma)