A Batthyány-villa és a Múzeumkert

A múzeum gyűjteményeinek végleges elhelyezése már régóta húzódott. 1803-1806 között a volt pálos rend pesti épületét kapták meg. A napóleoni háborúk következtében a legértékesebb részlegeket Temesvárra szállították. Nem sokkal ezután a katolikus egyház igényt tartott az épületre, amelyben a központi papnevelést kívánták megszervezni. Emiatt 1806 nyarán elrendelték a kiköltözést. József nádor az uralkodóhoz fordult a probléma megoldása miatt. I. Ferenc engedélyezte, hogy a pálos kolostor szomszádságában fekvő egyetem háromemeletes épületét birtokba vegyék.

A helyszín azonban nem volt megfelelő. A termekben zsúfoltság alakult ki, és a fagerendás szerkezet állandó túlterheltségnek volt kitéve. A tetőszerkezet sem volt biztonságos, egyrészt beázott, másrészt tűzveszély is fennállt. A legjobb megoldás egy új épület emelése lett volna, de erre a háborús viszonyok miatt nem lehetett vállalkozni. Így József nádor azonnal megragadta az alkalmat, amikor Batthyány Antal eladásra kínálta az akkori ún. Országúton (ma: Múzeum körút), a Kecskeméti kapuval átellenben található, nagy kerttel körülvett egyemeletes villáját. A nagyjából a mai Múzeumkertet magában foglaló terület 1813. október 28-án került a múzeum tulajdonába. A vételár 220 ezer forint volt. Az összeg kifizetésére felhasználták azt a pénzt, amely a Hatvani utcában, a ferencesek temploma mögött álló telek eladásából származott. A területet még Grassalkovich Antal herceg adományozta a Nemzeti Múzeumnak.

A Batthyány-kert és -villa

A török kiűzése után a mai Józsefváros beépítésére sokat kellett várni. Az első építményeket a 18. század közepén kezdték emelni, ekkor nyitották meg a mai Múzeum és a Bródy Sándor utcát is. Az így kialakult telken több ház is állt, ezek egyikét a kalocsai érsek, Klobusiczky Ferenc építtette valamikor 1751-1760 között. Ezt a villát vásárolta meg Batthyány József esztergomi érsek (1776-1799), aki több ízben fényes ünnepséget rendezett itt. A nagy műveltségű egyházfő nevéhez számos épület (kalocsai székesegyház, pozsonyi prímási palota) és gyűjtemény köthető. Ő kezdte el a pesti Városliget kialakítását is. Ugyanakkor az Országúton túli terület külvárosi jellege is megmaradt. Erre utal a mai Kálvin térnél álló, a két pisztolyhoz címzett vendégfogadó a maga "gyanús elemeivel együtt".

Batthyány József

Az alaprajzon is látható épület utca felé néző frontja 76 m, a kertre néző két oldalszárnya 47-48 méter volt. Ez elengendőnek tűnt a régészeti és természeti tár, a könyvtár, és a személyzet elhelyezésére. A villa állapota sok kívánnivalót hagyott maga után, ami komoly, és elhúzódó felújítási munkákhoz vezetett. Az első feladatok közé a biztonság megoldása tartozott, mivel rendszeresen fordultak elő lopások. Ennek érdekében meg kellett erősíteni az udvar felé eső ajtót, és az ablakokra rácsokat szereltek fel. A tető új szerkezetet és cserepeket kapott, a termekben több kályhát is felállítottak. Gyakran volt szükség az üvegesmester munkájára is. Lassan kerülhetett sor a helyiségek bebútorozására, mivel megfelelő szekrényeket kellett csináltatni, ami nagy költségekkel járt. Miller Jakab Ferdinánd, a Magyar Nemzeti Múzeum első igazgatója sorra küldte a további mesteremberek - kőművesek, lakatosok, kéményseprők, kútfúrók - számláit a nádornak kifizetés végett. További problémát jelentett a telkeken álló egyéb épületek rendezetlen tulajdonviszonya. Volt itt ugyanis egy istálló, majd ennek lebontása után egy lovardát létesítettek. A Múzeum több levélben kérte megszüntetését, de a végső döntés sokáig elhúzódott. Megoldhatatlan problémát jelentett a "körút" szennyezettsége is, számos felirat született a tisztítás ügyében.

A Batthyány-villa sorsa végül 1838-ban pecsételődött meg. Az 1835/36. évi országgyűlés elfogadta József nádor javaslatát egy új, a régi villa mögött álló múzeumépület felépítésére. A tervezéssel Pollack Mihályt bízták meg. A tereprendezési munkák kivitelezése és az építőanyag beszerzése 1836 második felében indult meg. Az eredeti elképzelés az volt, hogy amíg a falak nem állnak, addig a gyűjtemények a villában maradnak. Az 1838-as árvíz azonban keresztülhúzta a számításokat. A földszinten elhelyezett könyvtári állományt sikerült megmenteni, de a falakat annyira alámosta a víz, hogy a villa bármelyik pillanatban összedőlhetett. A gyűjteményeket ekkor az Üllői úton már álló Ludoviceumba szállították át. A régi villa kiürítését 1838. november 4-én fejezték be, csak néhány nehezen megmozdítható kőemlék maradt a helyén. Ezek elvitele után felszámolták a megroggyant épületet, és a lebontásból származó építőanyagot eladták. Lehet, hogy néhány téglát is beépítettek a mai is álló, impozáns épületbe.

(Forrás: Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1986-1990. 149-165.)