Az első magyar szerzetesrend alapítója

Budapesti temetők titkai Peremkerületek rejtőködő értékei

Boldog Özséb az 1200-as évek elején született Esztergomban. Már gyermekkorában kitűnt mély vallásosságával, és kiváló szellemi képességeivel. Sokat virrasztott, minden szabadidejét tanulásra fordította. Érdemeiért már fiatalon esztergomi kanonokká nevezték ki. Híres volt vendégszeretetéről, a környéken élő remeték gyakran keresték fel, hogy vesszőből font kosaraikat kenyérre cseréljék. A remeték élete olyannyira megérintette a kanonokot, hogy a tatárjárás után három évvel engedélyt kért főpásztorától, Váncsa István esztergomi érsektől a távozásra. Ezt meg is kapta, így Szántó közelében egy barlangba vonult.

Egyszer látomása támadt, melyben az egész Pilis apró lángokkal volt tele. Ezek a barlang elé felállított kereszt előtt egyesültek, és hangok hallatszottak: "Özséb gyűjtsd össze a remetéket egy szeretet-közösségbe"! Így is tett, az 1250-es évek elején megalapította az első magyar szerzetesrendet. Az 1256-os esztergomi zsinaton már mint Remete Szent Pál rendjének provinciálisa írta alá a nevét. A szigorú szabályok ellenére sokan jelentkeztek a pálosokhoz, Boldog Özséb életében már 16 kolostoruk volt országszerte. 1265-ben Rómába ment, hogy IV. Orbán pápától rendje jóváhagyását kérje. Ebben segítségére volt a már említett Váncsa István, valamint Aquinoi Szent Tamás is.

Boldog Özséb 20 évig volt provinciális. 1270 januárjában halt meg a szentkereszti kolostorban, miután rendtársait mind megáldotta. Szentté avatása folyamatban van.

A pálos rend tekintélye halála után még inkább megerősödött, tagjuk volt például Fráter György bíboros, államférfi is. A II. világháború után a kommunista hatalom feloszlatta a szerzetesrendeket; a rendszerváltás óta azonban ismét létezik pálos rend.