A halottak titkai: A pestis túlélői

1347 őszén tizenkét genovai gálya érkezett a szicíliai kikötőbe, Messinába. A hajók hátborzongató rakományt szállítottak. A fedélzeten bűzlő tetemek hevertek, és az a néhány ember, aki még életben maradt; fennhangon bűnbocsánatért fohászkodott Istenhez. A hajókat rögvest kiutasították a kikötőből, de már túl késő volt. A gyilkos kór már egérutat nyert a part felé. A halálos járvány mögött egy láthatatlan bűnös rejtőzött: a pestisbaktérium. A gyilkos mikrobát a patkányok bundájában megbújó bolhák hordozták; így gyorsan átterjedt az emberekre. Ahol a patkányok megjelentek, oda behurcolták a betegséget is. Az európai kereskedelmi útvonalak mentén a fekete halál könyörtelenül terjedt észak felé. Januárra elérte Marseille-t; a lakosság 60%-a meghalt. Tavasszal felbukkant Firenzében, és kiirtotta a polgárok 75%-át. Végül lesújtott Párizsra. 1348-ban ért partot Angliában a betegség első halálos áldozata. A járvány gyorsan átterjedt Londonra is. A pestis hátborzongató tünetei hamarosan városszerte kiütköztek a betegeken. A magas lázat követően a hónaljban, nyakon és az ágyékon fájdalmas fekete duzzanatok: bubók jelentkeztek; a betegség is innen kapta a nevét: fekete halál. Ha a fertőzés elérte a tüdőt, a bubópestis tüdőpestissé alakult, ami már ebben a formában cseppfertőzéssel terjedhetett emberről emberre a légutakon át... Az áldozatoknak semmi reményük nem volt; a halál elkerülhetetlenül lesújtott rájuk.

 

A baktériumok napjainkban sem kevésbé veszélyesek. A fertőzésnek kitett egyének gyakran két-három napon belül meghaltak tüdőpestisben. A másik gond az, hogy nagyon magas halálozási aránnyal jár, ami közel 100%-os; így szinte mindenki meghal, aki elkapja a tüdőpestist. A pestis olyan ragályos és végzetes betegség volt, hogy a középkori Anglia Isten büntetését látta benne. Az imádság és a bűnbánat azonban hasztalannak bizonyult. A pestis irgalmatlanul nyomult előre. A pestis a következő háromszáz év során megszakításokkal folytatta halált hozó körútját, majd rejtélyes módon ismét eltűnt.

 

Angliában, a járvány tetőfokán találtak ki egy módszert, amivel megkísérelték korlátozni a betegség terjedését; azaz a karantént. Az embert 40 napra bezárták a családjával, és őrökkel biztosították, hogy el ne menekülhessenek. Mindent lelakatoltak, és ha kellett, nővérekről gondoskodtak, akik ápolták a betegeket és kielégítették létszükségleteiket. Ez azt jelentette, hogy a betegek és az egészségesek néha rendkívüli bűzben, hosszú időre össze voltak zárva. Ez valóban felért egy halálos ítélettel. Miután negyven napig ki voltak téve a halálos pestisnek, senkiről sem feltételezték, hogy élve jön ki. De vajon mi volt a sorsa azoknak, akiket bezártak pestis sújtotta otthonaikba?

 

Justin Champion, pestis-történész a londoni levéltárban olyan nyomokra bukkant, melyek meggyőzték arról, hogy valóban voltak túlélők. A pestises betegek nyilvántartását összehasonlította a temetési jegyzékekkel, hogy megtudja, egy-egy családban valójában hányan is haltak meg pestisben... Eredményei fordulópontot jelentettek a pestiskutatásban, mert London-szerte a túlélők szigetszerű csoportjaira bukkant. Ha néhányan túlélték a karantént, mi tette őket olyan különlegessé, hogy ellenálltak a világ legragályosabb és legvégzetesebb betegségének? Biztos, hogy pestis támadta meg őket és nem valami más betegség? És ha más betegségtől szenvedtek, akkor ez ellenállóvá tette őket a pestissel szemben?

 

A film vetítési időpontjai:
2005. április 13. Szerda 9:00, 2005. április 13. Szerda 17:00

 

Válaszolj az alábbi két kérdésre és nyerj National Geographic ajándéktárgyakat! 

 

Melyik római uralkodó halt meg pestisben?

 

a, Octavianus
b, Caracalla
c, Marcus Aurelius

 

A tudósok szerint mely vírussal szemben nyújt védelmet a pestis?

 

a, HIV
b, mumpsz
c, himlő

 

A helyes választ a [email protected] címre várjuk. A tárgy/subject rovatba írd bele: NGC.