Harminc éve halt meg Carl Lutz svájci diplomata

Apja egy kőfejtő tulajdonosa volt, anyja metodista gyülekezetben tevékenykedett. Vallásos neveltetése nem volt mentes az antijudaizmustól. 1913-ban kivándorolt Amerikába, évekig fizikai és irodai segédmunkával kereste kenyerét Saint Louisban. 1920-ban Svájc washingtoni nagykövetségén lett angol-német levelező. Itteni jövedelméből tanult, a George Washington Egyetem esti hallgatójaként diplomázott. Nyolc évig svájci konzul volt Philadelphiában, 1935-ben helyezték Palesztinába.

 

A zsidókat eleinte nem szívelte, ám az első, arabok rendezte pogromok felébresztették benne az együttérzést. Ekkor még szimpatizált Mussolini és Hitler rendszereivel. Palesztinai munkája a II. világháború kezdetén vált mozgalmasabbá, ő szervezte Németország diplomatáinak kijuttatását az ellenséges brit mandátumterületről. Ekkori munkásságára a németek hálával emlékeztek vissza, ami megkönnyítette 1944-es budapesti tevékenységét. 1942 januárjában helyezték Budapestre, amikor Svájc látta el a Német- és Magyarországgal hadban álló országok többségének képviseletét. körülmények közé került.

 

1944. március 19., Magyarország német megszállása előtt is foglalkozott zsidó ügyekkel: a palesztinai brit hatóságok korlátozott számban adtak beutazási engedélyt, ezen dokumentumok birtokosait a magyarok kiengedték. Mintegy tízezren jutottak így ki Románián, Bulgárián és Törökországon át Palesztinába. A bevá ndorlási engedélyeket a Zsidó Ügynökség a budapesti cionistáknak továbbította, akik a Nagy-Britannia érdekeit is képviselő Lutz-cal napi kapcsolatba kerültek. Lutz kihasználta, hogy a palesztinai brit hatóságok engedélyezték nagyobb számú zsidó beutazását, s Veesenmayer nagykövet is hozzájárult 7-8000 zsidó kiengedéséhez.

Ekkor kezdődött a védlevelek és védútlevelek (Schutzbriefe, Schutzpasse) készítése, ezek igazolták, hogy birtokosuk rajta van a listán. Svájc 62 ezer védlevelet adott ki, a svédek, akiknek Lutz átadta tapasztalatait, Wallenberg vezetésével hasonló számú dokumentumot gyártottak. Mindkét követség okmányait nagy tételben hamisították cionista fiatalok a Vadász utcai Üvegházban, s bár egyik sem jelentett igazi védelmet, mégis, előfordultak súrlódások a svájci és svéd diplomaták közt.

 

Lutz, Svédország, Portugália, Spanyolország és a Vatikán diplomatáival együttműködve szorgalmazta: közösen lépjenek fel a magyar kormánynál és a nácik magyarországi képviselőinél. 1945 tavaszán a szovjet hatóságok két svájci diplomatát elhurcoltak, Lutzot és másokat pedig kiutasították az országból. Lutz berni főnökei nem vették át jelentését, s eltitkolták tevékenységét a nagyvilág előtt, sőt megrovásban részesítették, hatáskör-túllépéssel vádolták, mert kollektív útleveleket adott ki. Ausztriában, bregenzi konzulként fejezte be diplomáciai pályafutását.

 

Izrael értékelte tevékenységét, Haifában már 1958-ban utcát kapott, a Jad Vasem 1964-ben tüntette ki, első svájciként A világ igaza kitüntetéssel. Lutz megpróbálta elismertetni munkásságát, lobbizott a Nobel-békedíjért is, a magyar hatóságoknál azzal érvelt, hogy ő több házat helyezett Pesten védelem alá, mint Wallenberg. Mégis csak halála után kapott emléktáblát a Dohány utcában. 1991-ben a Dob utcában leplezték le emlékművét, amely svájci közadakozásból készült. 2004-ben bejelentették, hogy az ún Üveghéban (Vadász utca 29.) emlékszobát hoznak létre tiszteletére.

 

(MTI)