Fehér rabszolgák Afrikában

Kenyéren és vízen

Davis egyik legalaposabb bírálója David Earle, egy máltai kalózokról és a földközi-tengeri kalózkodásról szóló könyv szerzője. Earle szerint Davis ott téved, hogy az 1580-1680-as intervallumból extrapolál, holott ebben az időszakban volt a legintenzívebb a rabszolgakereskedelem. `Davis számai kicsit feltuningoltnak tűnnek, lehet, hogy eltúlozza a jelenséget` - állítja a történész.

Earle professzor ara is figyelmeztet, hogy a kalózok Kelet-Európából raboltak fehér bőrű, de nem keresztény embereket is, mint ahogy Észak-Afrikából feketéket is. "Én nem mernék vállalkozni rá, hogy megsaccoljam a végeredményt" - vallotta be Earle.

A becslések szerint Angliából 7000 embert raboltak el 1622 és 1644 között - javarészt hajók legénységét és utasait. Ám a kalózok gyakran partra is szálltak a kevésbé őrzött partszakaszokon, és éjszakánként rajtaütöttek a mit sem sejtő lakosságon. 1631-ben például az írországi Baltimore falu szinte valamennyi lakosát rabláncra fűzték, ám ugyanekkor Devonban és Cornwallban is voltak támadások. Egy tavalyi régészeti hír szerint pedig a Devon partjainál valaha talált legértékesebb lelet az a 16. századi kalózhajó, amely rabszolgákért indult Anglia felé.

Bár az európaiak 12-szer annyi fekete afrikait hurcoltak Amerikába, mint amennyit a muszlimok Afrikába, valószínű, hogy a szerencsétlen foglyok ugyanolyan embertelen körülménye között sínylődtek. A szerző azt is elmondta: "A nagyközönség, de még a történészek is kész tényként kezelték azt, hogy a rabszolgaságnak mindig faji jellege van, és mindig csak fehérek ejtenek fogságba színeseket. Holott ez egyáltalán nem igaz." Davis azt is hozzátette: a fehér történészek hajlamosak voltak bagatellizálni a fehér rabszolgaságot, hogy a fehéreket lehetőleg gonosz, kolonializáló hatalmakként ábrázolhassák, nem pedig áldozatokként.

A muszlim főurak gályarabként és építőmunkásként dolgoztatták az európaiakat, túlzsúfolt épületekben szállásolták el őket, és - a fehér rabszolgatartókhoz hasonlóan - igen cudarul bántak velük. Csak fekete kenyeret és vizet kaptak. A női foglyokat inkább túsznak tekintették, akikért váltságdíjat lehet követelni - közben persze a palotákban és háremekben dolgoztatták őket. A váltságdíj sok esetben soha nem érkezett meg. Voltak olyanok is, akikkel gazdáik jól bántak, és idővel - a szolgasorból kiemelkedve - inkább megbecsült alkalmazottakká váltak. Másokat egyszeren halálra dolgoztattak vagy agyonvertek. "A legrosszabbul azok jártak, akik elfeledve és egyedül ott ragadtak a sivatagban, esetleg egy gályán, melyről évtizedekig a lábukat sem tehették ki a szárazföldre" - mondta Davis professzor.

1. Egymillió fehér rabszolga Afrikában
2. Kenyéren és vízen