Békekötés az örökkévalóságnak
2008. május 28. 13:00
Korábban
A győztes nyugaton Franciaország volt
Hollandia győztes nagyhatalomként került ki a háborúból, bár e státusza csak néhány évtizedig volt fenntartható, amíg nagyobb és népesebb szomszédai meg nem erősödtek, és háttérbe nem szorították. A túl sok fronton háborúra kényszerülő Spanyolország teljesen kimerítette erőforrásait, s ezért úgy döntött, hogy Münsterben békét köt Hollandiával, azt remélve, hogy így a Franciaország elleni háborút sikeresebben folytathatja. Átengedte a hollandoknak a Portugáliától szerzett gyarmatokat, elismerte Hollandia függetlenségét, és beleegyezett, hogy a spanyol kézen maradt Antwerpen kereskedelmének korlátozására a hollandok lezárhassák a Schelde folyó torkolatát.
Az igazi győztes nyugaton Franciaország volt. A császár kénytelen volt lemondani a franciák által csaknem száz éve elfoglalt Metz, Toul és Verdun püspökségekről, Franciaország megkapta a piemontei Pinerolót, a Rajna jobb partján fekvő Breisachot, s helyőrségeket tarthatott fenn Philippsbourgban is. A legnagyobb nyereség Elzász déli része volt, amelynek birtokbavételével a franciák megnehezítették, hogy délről spanyol hadsereget küldjenek Németalföld felé.
A háború nagy győztese északon Svédország volt: 5 millió tallér jóvátétel, és három kisebb német város (Wismar, Neukloster, Wildeshausen) mellett megkapta Nyugat-Pomerániát, valamint a Brémai Érsekség és a Verdeni Püspökség egymással határos területeit, s ezzel uralma alá vonhatta a legnagyobb német folyók (Odera, Elba, Weser) torkolatait. A svéd király ezen túl képviselőt küldhetett a német birodalmi gyűlésbe. Országa azonban inkább szomszédai ideiglenes, illetve tartós gyengeségének köszönhette nagyhatalmi helyzetét, mint saját belső erőforrásainak.
A pireneusi békeszerződés (1659. november 7.) megerősítette a vesztfáliai béke következményeit. Innentől számíthatjuk a spanyol hegemónia végét, ettől a dátumtól immár nem Spanyolország Nyugat-Európa vezető nagyhatalma, hanem Franciaország. A harmincéves háború emellett valóságos nemzeti katasztrófa volt Németország számára is. A háború kimerítette a népet, és hosszú időre feltartóztatta az ország fejlődését. Az eddig is széttagolt német területek még több mint két évszázadig ebben az állapotban maradtak, míg a Realpolitik legismertebb alakja, Otto von Bismarck létrehozta a német egységet.
A Habsburg Birodalom számára a harmincéves háború paradox következményekkel járt: uralkodójának hatalma császárként csökkent, örökös tartományaiban viszont harcedzett hadseregének köszönhetően alaposan megnövekedett.
A harmincéves háború legfontosabb politikai következménye azonban leginkább az volt, hogy véget értek a középkor óta tartó kísérletek az erős császári hatalom kiépítésére. A császárság külpolitikailag csaknem független államok szövetségi rendszerévé változott. A belső autonómia (1356) és a vallási autonómia (1555) mellé a német fejedelmek végre megszerezték a külpolitikai függetlenséget is. Szabadon köthettek szerződéseket külső hatalmakkal, amennyiben ezek nem irányultak a birodalom ellen. A nagyobb fejedelemségeknek (Brandenburg, Szászország, Bajorország) a területe is gyarapodott, uralkodóik tekintélye megnövekedett.
Az kétségtelen, hogy a háború túlmutatott a német problémákon és kifejezte a kapitalizmus kezdeti lépéseivel kapcsolódó folyamatok közvetett hatásait, a gazdasági zavarokat, az európai feudalizmus kései szakaszának növekvő belső ellentmondásait, melyek más és másképpen nyilvánultak meg az egyes országokban. Nyugaton az abszolutizmus gyengülése (spanyol, angol), illetve erősödése (francia), Közép- és Kelet-Európában a rendiség hatalmas előretörése a "második jobbágyság" talaján volt a legfőbb politikai közvetítője ezen ellentmondásoknak. A konfliktusok esetleges alkalmi kirobbantója és legfőbb ideológiai formája a reformáció és ellenreformáció harca lett, mely már a háború későbbi szakaszaiban érezhetően háttérbe szorult.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
- A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
- Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
- Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
- Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
- A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
- Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
- Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
- Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley 20:20
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap