Botrányos viking-térkép

A legújabb vizsgálatok arra utalnak, hogy a partvonalak meghúzásához használt tinta a huszadik századból való. Az ellentábor ezzel szemben a pergamen korával érvel, amely minden kétséget kizáróan valóban a 15. század közepén készült.

A "hamisítás-pártiak" szerint azonban a pergamen kora lényegtelen, ha a rajzolat a múlt században készült. A "hívők" viszont tagadják a tinta-analízis hitelességét.

A rejtélyes térkép

A híres "Viking-térképen" jól kivehetőek Európa, Észak-Afrika, Grönland és Amerika északi partjai. A térkép felirata is arra utal, hogy a vikingek jártak Észak-Amerikában: "Vinland szigete. Felfedezte Bjarni és Lief."

Ha a térkép valóban eredeti, akkor amellett, hogy a legrégebbi Amerika-térkép, Leif Ericsson útjának hiteles dokumentuma is. Leif Ericsson a feltevések szerint a tizedik században bejárta a mai Labrador és Újfundland partvidékét.

A térkép 1957-ben bukkant fel először, amikor a Yale Egyetem - hatalmas szenzáció közepette - 1 millió dollárért vásárolta meg. A hatás nem maradt el, hiszen akkor még forradalmian új elképzelésnek számított, hogy a vikingek már Kolumbusz előtt jártak Amerika földjén. Az elképzelést azóta régészeti felfedezések is megerősítették.

A legfőbb érv a térkép hitelessége ellen a felületéről származó kristályok analízise adta 1974-ben. A kristályok egy titán-vegyületet (titán-dioxidot vagy anatázt) tartalmaztak; az anatáz jellegzetes alkotóeleme egy fehér festékanyagnak, amelyet azonban csak 1923-ban fedeztek fel.

A "hívőknek" az 1985-ös év kecsegtetett újabb reményekkel: röntgennel kimutatták, hogy a pergamen - akárcsak más középkori dokumentumok - csupán nyomokban tartalmaz titánt, s elképzelhető, hogy a titán csak később került a pergamenre - az évszázadok alatti használattal, piszokkal, fogdosással.

Újabb botrány

A legújabb vizsgálatokat - amely ismét felélesztette a vihart - Robin Clark és Katherine Brown, a University College London vegyészei végezték egy új eljárással, az úgynevezett lézeres Raman mikrovizsgálatos spektroszkópiával, amely képes kimutatni, hogy a tinta milyen anyagokból tevődik össze. Az a mód, ahogy egy anyagra sugárzott lézerfény szóródik, sokat elárul az anyag szerkezetéről.

A vizsgálat kimutatta, hogy a tinta két különböző anyagból áll. A vonal fekete közepe szenet tartalmaz, míg sárgás szélei titán-dioxidot.

A fekete-sárga színpár megfelel azoknak a korabeli kéziratoknak, amelyeken gubacstintát használtak. Ez a középkortól egészen a huszadik századig népszerű tintafajta növényi csersavat és vasszulfátot tartalmazott. A vizsgálat során a kutatók azonban nem találtak vasat.

Clark szerint a hamisító egyszerűen fekete vonalat húzott a sárga tintavonalra, hogy így keltse az eredetiség benyomását. "Ez nem gubacstinta. Akkor viszont mitől sárgás a széle?"

A vizsgálat eredménye azonban nem győz meg mindenkit: Clark következtetetése "finoman szólva nem meggyőző" - állítja Thomas Cahill a Kaliforniai Egyetem fizikusa. "Kezdetnek nem rossz, de meglehetősen korlátozott mennyiségű adatból túlságosan messzemenő következtetéseket vontak le."

Cahill, a röntgen-vizsgálatokat végző kutatócsoport vezetője azt is kifogásolta, hogy az angol páros nem működött együtt történészekkel, míg a hamisítóról szóló történetüket "elég nehezen hihetőnek" tartja: "soha nem volt még példa arra, hogy hamisító két tintát használt volna".

Emelkedik a léc

Mindeközben Garman Harbottle, a karbon-datálás szakembere, ( Brookhaven Nemzeti Laboratórium ) a térkép keletkezési idejét 1423 és 1445 közé tette. Ráadásul ez a dátum megegyezik a történészek által korábban megállapított időszakkal.

"Ez természetesen még nem bizonyítja maradéktalanul a térkép eredetiségét, de mindenesetre magasra tettük a mércét azoknak, akik az ellenkezőjét akarják bizonyítani."

"A pergamen kora ebből a szempontból teljesen mellékes" - véli Lucy McCrone vegyész. "Csupán annyit árul el, hogy a hamisító a szükséges gondossággal járt el." McCrone a férjéről elnevezett chicagói McCrone Intézet munkatársa. A néhai McCrone volt az a kutató, akinek elsőként sikerült a térképen anatáz-kristályokat találnia.

A tinta korának karbon-datálása eldönthetné a vitát - véli Harbottle. A jelenlegi technikák azonban a térkép tintamennyiségénél jóval több vizsgálati anyagot igényelnének.

Annak ellenére, hogy kritikusan áll hozzá az új eredményekhez, Cahill úgy véli, a Raman-módszer még kifejezetten hasznos lehet a Viking-térkép ("Vinland-térkép") elemzésében. Mindazonáltal nem bízik abban, hogy a 35 éve elkezdett vita hamarosan lezárulna.

"A vita soha nem fog eldőlni. Millió módja van annak, hogy valamiről bebizonyítsuk, hogy hamisítvány, de egyetlen módszer sincs arra, hogy az eredetiségét bizonyítsuk."