Restaurálják a sümegi ferences templom főoltárát

A sümegi kegyhely történetében három tényező jászott meghatározó szerepet: a török, a veszprémi püspök és a ferencesek. A törökök 1552-ben elfoglalták Veszprémet. Lerombolták a székesegyházat és a püspöki palotát. Ennek következtében a veszprémi püspökök kénytelenek voltak Sümeget székhelyül választani, ahol a vár védelmet biztosított számukra (a várat sohasem foglalta el a török), s közeli birtokaikat is innen előnyösen tudták kezelni.

Gróf Széchenyi György püspök (1648-1658) 1649-ben Szakolcáról és szülővárosából, Szécsényból ferences szerzeteseket hívott Sümegre, s számukra kolostort és templomot építtetett. A ferencesek a szalvatoriánus tartományhoz tartoztak. A kolostor 1452-ben, a templom pedig 1654-ben lett kész, s a püspök ugyanazon évben szentelte fel Sarlós Boldogasszony és Szent Ferenc tiszteletére.

A ferencesekre az a feladatvárt, hogy Sümegen és környékén erősítsék a katolikus vallást és ellássák a lelkipásztori teendőket. A katolikus vallás abban az időben a hitújítás, a török megszállás és a nagy paphiány miatt a veszprémi egyházmegyében különösen is meggyengült. A ferences atyák működési területe kiterjedt egész Veszprém megyére, Zala és Vas megye nagy részére. 1760-ig a sümegi plébániát is vezették.

Jelenlétük meghatározó szerepet játszott a katolikus vallás újjáéledésében, úgyhogy a lakosság, amely letelepülésük idején túlnyomó többségében valamelyik protestáns valláshoz tartozott, a 18. század végére többségében ismét katolikussá lett. További részletek Kovács Antal Kalliszt tanulmányában.