Hadrianus

Politikája

Hadrianus levelet írt a senatusnak, kérve, hogy örökbefogadóját részesítsék az elhunyt császároknak kijáró isteni tiszteletben, és hagyják jóvá a sereg döntését. A testület mindenbe beleegyezett. Az új császár megindult hazafelé Itáliába, de nem sietett. Egyrészt bizonyos akart lenni a létfontosságú provinciák irányítása felől, másrészt az is kapóra jött volna, ha hazatérte előtt elintézik otthoni ellenfeleit, lehetőleg valaki másnak a parancsára (hogy majd ő erre hivatkozhassék). Az új uralkodó mindenesetre azonnal feladta Traianus örményországi és mezopotámiai hódításait.
Acilius Attianus a praetorianus gárda parancsnokaként kormányzott Rómában Hadrianus hazatértéig. Elrendelte négy igen magas, consuli rangú senator kivégzését gyorsított eljárással - azzal az ürüggyel, hogy fenyegették a császár biztonságát. Nyugtalanító volt az új rendnek ez a véres nyitánya, s Hadrianus később azt állította, hogy mindez akarata ellenére történt. Az ügyért Attianust tette felelőssé, miként a népszerűtlen törvények meghozatalában gyakran hivatkozott a halott Traianus végakaratára is. Mire a császár 118 nyarán Rómába ért, helyzete meglehetősen megszilárdult. A közpénzek bőséges osztogatásával, cirkuszi játékokkal és az állami adók formális eltörlésével igyekezett megnyerni Róma népét. Attianust azonban leváltotta tisztségéről a testőrök másik vezetőjével, Sulpicius Similisszel egyetemben. Praefectussá nevezte ki a kiváló Marcius Turbót, egy hadvezért, akinek sokat köszönhetett, valamint Septicius Clarust, az életrajzíró Suetonius pártfogóját. Néhány éven belül mindkét férfiú kegyvesztett lett. Hadrianus vagy szeszélyes volt, vagy, ami valószínűbb, csak ravaszul kiszámította, kiknek s mikor osztogat kegyet.

1. Ifjúsága
2. Traianus kegyeiben
3. Politikája
4. Utazásai
5. Vallásosság és művészet
6. Az utolsó évek