Vezeklés vagy tényfeltárás?

Farkas Vladimir

Farkas Vladimir életrajza Farkas Vladimir: "Beleszülettem a munkásmozgalomba"

A Népszabadság beszámol róla, hogy Farkas Vladimír 1990-től tíz éven át folytatott levéltári kutatásokat Moszkvában, illetve Budapesten. Ezek eredményét és a személyesen is átélt eseményeket csaknem kétezer oldalon foglalta össze. A kétezer oldal minden sorát kézzel vetette papírra. Farkas Vladimír özvegye elmondta, férje kötelességének tartotta, hogy önvallomást tegyen egykori bűneiről, s ezt már megkezdte 1990-ben írt, Nincs mentség című könyvében. Újabb kutatásai során számos olyan levélre és más dokumentumra bukkant az orosz fővárosban, amely kiegészíti, új értelmezést ad egyes ügyeknek, az 1947 és 1956 közötti, sorsokat eldöntő koncepciós pereknek. Az új felfedezésekről Farkas Vladimír nyilvánosan sohasem beszélt.

A könyv különlegessége nem csupán ebben rejlik. Farkas Vladimír ezúttal részletesen ír családjáról, elsősorban az édesapjához való ellentmondásos viszonyáról. Kettejük kapcsolatát jellemzi, hogy fia születésekor Farkas Mihály éppen börtönben ült, és a gyermeket később sem ő, hanem ugyancsak kommunista nagyanyja nevelte. Szabadulása után az apa hamar elvált a feleségétől, a fiát pedig csak 14 éves korában vette magához. A negyvenes évek végén - alig huszonöt évesen - azonban már a Farkas Mihály által irányított ÁVH munkatársa, majd egyik vezetője lett, apja parancsait végrehajtva.

Özvegye szerint Farkas Vladimír csaknem három éve történt halála előtt befejezte a munkát, és a kéziratot átadta a lányának. Tőle került a Korona Kiadóhoz, amelynek munkatársa úgy látja, idő kell ahhoz, amíg az értékes és izgalmas - jelenleg történész által vizsgált - kéziratból könyv születhet. Dürr Béla szerint a roppant méretű szöveg miatt muszáj húzva szerkeszteni a kötetet, és már az is komoly munka volt, amíg a kézzel írt papírokról számítógépre vitték a szöveget. Mindenesetre azt tervezik, hogy év végére a boltokba kerülhet a könyv.

Farkas Vladimír megmutatta írását Rainer M. Jánosnak, és az 1956-os Intézet igazgatója szerint a könyv - megfelelő rendszerezés és szerkesztés után - új információkkal gazdagíthatja az ötvenes évek szakirodalmát. Különösen az a rész lehet érdekes, amikor apja 1956 utáni börtönnaplóját közli. A történész azt mondja, Farkas Mihálynak nagy szerepe van fia személyiségének eltorzulásában. A fiú végül is egy életen át küzdött apja démonikus hatalmával. Először neki akart megfelelni, aztán amikor rájött, hogy mi mindent tett, időnként védve ugyan, de szembefordult vele. Rainer végül kiemelte, hogy Farkas Vladimír volt az egyetlen az ÁVH egykori tisztjei közül, aki hajlandó volt a vezeklésre.

A cikk a Népszabadságban