Bosszúszomjas harcosból ünnepelt sztárrá vált Geronimo, a leghíresebb apacs
2019. november 21. 18:46 Múlt-kor
Korábban
Megadás és tortúra
Az „indiánvadászatban” már meglehetősen tapasztalt amerikaiak apacs nyomkövetőkkel is rendelkeztek, akik hamar Geronimo nyomára leltek.
Maga is dicsérte a későbbiekben üldözői állhatatosságát – miután elhajtották az apacsok lovainak nagy részét a táboruk mellől, nem hagytak nekik pihenőt, és folyamatosan a nyomukban voltak.
A kifárasztott, demoralizált Geronimo megmaradt embereivel megadta magát George Crook tábornok előtt 1886. március 27-én.
Geronimo és harcosai megadásakor jelen volt C.S. Fly fotográfus is, aki a híres fényképsorozatot készítette a „vad indiánok” utolsó szabad perceiről.
A megadásra később így emlékezett vissza: „Crook tábornok azt kérdezte tőlem: »Miért hagyták el a rezervátumot?« Én erre azt mondtam: »Maga azt mondta nekem, úgy élhetek majd a rezervátumon, mint a fehérek. Az első évben kukoricát termesztettem, learattam és elraktam, a következő évben zabot vetettem, majd amikor már majdnem készen állt az aratásra, maga azt mondta a katonáinak, hogy tegyenek börtönbe, és ha ellenállok, öljenek meg. Ha békén hagytak volna, ma már igen jó körülmények közt élnék, de ehelyett maga és a mexikóiak katonákkal vadásznak rám.«”
Geronimót és a többi apacsot – még azokat is, akik segédkeztek elfogásában – a texasi San Antonio melletti Fort Sam Houstonba szállították, majd innen a floridai Pensacola közelében lévő Fort Pickensbe.
A hadsereg gyors, autonóm eljárása miatt az arizonai hatóságoknak nem volt alkalmuk bíróság elé állítani Geronimót és embereit számos amerikai polgár halálával kapcsolatban.
A szokatlan trópusi klímában az apacsok sorra betegedtek és haltak meg, Geronimóra azonban többen felfigyeltek pénzforrásként: naponta több száz látogatót engedtek be az erődítménybe, hogy cellájában láthassák a „vérszomjas indiánt”.
Az apacsok 1888-ig maradtak Floridában, ezt követően Alabamába, majd az oklahomai Fort Sillbe szállították őket, ahol 1894-ben vetőmagvat és jószágokat kaptak, és az egymáshoz közel álló csoportok kis településekbe tömörültek.
Mindemellett azonban katonai őrizet alatt maradtak, hivatalosan továbbra is mind hadifoglyok voltak.
A megtermelt javakat eladhatták, azonban a befolyó pénz egy részét az állam egy „apacs alapba” csatornázta, melyből az indiánok semmiféle hasznot nem láttak.
Geronimót gyakran látogatták újságírók, akiket a korábbi propaganda által terjesztett történetek tüzeltek fel. Csalódnia kellett azonban mindazoknak, akik a hajdani harcos száz ember skalpjából készült pokrócát akarták látni, ilyen ugyanis nem létezett.
Ő maga csupán egyvalamit szeretett volna: hogy ő és a többi apacs visszatérhessen ősei földjére, az ország délnyugati részére.
„Eltűnünk a föld színéről” – mondta. „Az apacsokat és otthonaikat egymás számára hozta létre maga Uszen [az apacsok teremtő istensége]. Amikor elragadják őket otthonukból, megbetegszenek és meghalnak. Mennyi idő múlva mondhatják majd azt, hogy nincsenek többé apacsok?”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
