Béna királyok, vak uralkodók
A testi fogyatékosság nem feltétlenül akadályozta meg a koronás főket abban, hogy dicső tetteikkel örökre felírják magukat a történelem dicsőségtáblájára.
Timur Lenk
"A nemes és bátor János, [...] Csehország vak királya embereitől tudta meg, hogy a csata elkezdődött. Kantárszáruknál fogva egymáshoz kötötték lovaikat mind a király lovagjai, hogy ne szakadhassanak el egymástól, ne tévesszék szem elől királyukat. [...] Vissza nem fordultak, mindvégig előre mentek vakmerőn, azt sem tudva, hová, hacsak azt nem, hogy a halálba." (részlet Froissart krónikájából)
Luxemburgi János cseh király litvániai hadjárata során vakult meg mindkét szemére. Ám a "vakmerő" uralkodónak eszébe sem jutott kedvenc foglalatosságáról, a csatározásokról lemondani ilyen jelentéktelen probléma miatt. Ezért 1346-ban a Crécynél vívott ütközetben összekötöztette magát két hű vitézével, hogy legalább az ellenség felé vagdalkozzon súlyos kardjával. Másnap együtt találták meg mindhármuk véres tetemét a csatamezőn.
Meghökkentőnek tűnhet, de a történelem során egyes uralkodók szinte mániákusan indítottak nagyszabású hódító hadjáratokat, akik többnyire az első sorokban harcoltak. Ezzel természetesen testi épségüket veszélyeztették, de a legelszántabbak számtalan sebesülésük ellenére sem változtattak életmódjukon. Elég itt a félszemű Nelsonra, vagy a bizánci törpe eunuchra, Narszészre gondolnunk. Ám akadtak halmozottan hátrányos helyzetű birodalomalapítók is.
A közép-ázsiai Timur Lenk erős testalkatú és magas férfiú volt, ám a hatalomért vívott küzdelem során egy nyílvessző lesántította, egyéb harctéri sebesülések miatt pedig jobb lába és karja szinte teljesen megbénult. Annak idején egy kicsiny nomád csapat vezéreként kezdte pályafutását. Lovas íjászai élén sorra vezette fergeteges hadjáratait.
Miután feldúlta Moszkvát, Delhit, Damaszkuszt és Bagdadot, meghirdette a Mongol Birodalom újjáélesztését. Talán megnyomorítottsága is szerepet játszott vad könyörtelenségében. Perzsiában az ellene lázadó városokat eltörölte a föld felszínéről, lakóikat megölette, koponyáikból pedig magas gúlákat emeltetett. A foglyul ejtett török szultánt ketrecbe zárva hurcolta magával. Magatartását jól jellemezte kedvenc mondása: "Az öldöklés az élet fűszere!"
A cikk teljes terjedelmében a 2008. évfolyam áprilisi számában olvasható!
