2021. tél: Mesélő naplók
ITT támogathatsz bennünket

Az elpusztíthatatlan katona, aki őszintén élvezte a háborút

2021. szeptember 30. 10:00 Paul Skates

Sir Adrian Carton de Wiart közel hat évtizedes szolgálati ideje alatt harcolt a búr háborúban, az első és a második világháborúban, repülőgépét lelőtték, volt hadifogolytáborban, ahonnan megszökött, golyót kapott a koponyájába, a csípőjébe, a lábába, a bokájába, de még a fülét is megroncsolta egy lövedék. Az altábornagyi rangig jutó, Viktória-kereszttel kitüntetett férfi csak az első világháborúban nyolc alkalommal sérült meg, társai elmondása szerint a somme-i csatában a gránátok szegét a fogával húzta ki, s megmaradt kezével dobta el. Önéletrajzi kötetében így írt: „őszintén szólva élveztem a háborút”.

Sir Adrian Carton de Wiart

Vissza Afrikába

Az 1880. május 5-én Brüsszelben arisztokrata családba születő Adrian Carton de Wiart gyermekkorát Belgiumban és Angliában töltötte, mostohaanyja 11 éves korában küldte a ködös Albionba, ahol a bentlakásos római katolikus iskola, az Oratory School padsorait koptatta. 19 éves volt, amikor először tapasztalhatta meg a háború ízét: kalandra vágyva abbahagyta tanulmányait, s Dél-Afrikába utazott, hogy csatlakozzon a brit hadsereg második búr háborúban küzdő egységeihez.

A viktoriánus kor végét jelző búr háborúkban az Egyesült Királyság állt szemben az Oranje Szabadállammal és a Transvaal Köztársasággal. A három évig tartó második búr háború 1902. május 31-én a pretoriai békével fejeződött be, amelynek eredményeként London annektálta a holland származású afrikai telepesek két államát.

Mivel még túl fiatal volt, továbbá nem rendelkezett brit állampolgársággal – és édesapja hozzájárulását sem kapta meg –, Carton de Wiart magát 25 évesnek hazudva („Trooper Carton” álnév alatt) lépett be a seregbe. A tűzkeresztségen átesett ifjút a harcok során két golyó is eltalálta a hasán, illetve az ágyékán, ami miatt haza kellett térnie Angliába. A legtöbb embernek ez a kellemetlen élmény örökre elvette volna kedvét a háborúsditól, azonban Carton de Wiart alig várta, hogy ismét a frontra kerüljön. Erre azonban csak 15 év múlva került sor.

Az 1904–1914 közötti időszak Carton de Wiart pályafutásának csúcsa volt: miközben sokat lovaspólózott, 1904-ben Henry John Thoroton Hildyard főparancsnok segédtisztje, majd három évvel később VII. Edvárd angol királynak hűséget fogadva brit alattvaló lett. 1908-ban elvette Friederike Maria Karoline Henriette Rosa Sabina Franziska Fugger von Babenhausen grófnét, akitől két lánya született.

Az első világháborúban Wiart már brit állampolgárként vett részt, s kezdetben a kelet-afrikai szomáliföldi tevés alakulatok kötelékében az ellenséges dervis állam erői (és vezetője, Mohammed Abdullah Hasszan, az „Őrült molla”) ellen küzdött. Egy erődítmény megrohamozása során golyót kapott a karjába és az arcába is, aminek következtében elveszítette bal szemét és fülének egy részét. A harcok során nyújtott teljesítményéért viszont 1915. május 15-én megkapta a Kiváló Szolgálatért Érdemrend (Distinguished Service Order) kitüntetést.

A Carton de Wiart mellett szolgáló Lord Ismay 1964-ben ekként idézte fel emlékeit: „Szörnyű fájdalmai lehettek, az orvosok semmit sem tudtak tenni a szeme világának megmentéséért, gyakorlatilag haldoklott, s mi nem akartuk magunk mellől elengedni. Miután jobban lett, úgy gondolom, szemének elvesztését áldásnak tartotta, hiszen így visszakerülhetett Európába, ahol – mint mondogatta – az igazi küzdelem zajlott”.


A kórházban saját pizsama várta

A férfi visszatért Angliába, s egy Park Lane-i idősek otthonában lábadozott, ahová egyébként minden egyes alkalommal visszakerült, ha újabb sérülést szerzett. Mivel ez rendszeressé vált, az ápolónők mindig a saját pizsamájával és egyéb tárgyaival várták a nyolc alkalommal is visszatérő katonát. Carton de Wiart hamarosan üvegszemet kapott, amelyet sohasem bírt elviselni, s a szóbeszéd szerint egy alkalommal annyira törte a szemüregét, hogy kidobta a taxiból. Ezt követően kezdett fekete szemfedőt viselni.

1915 májusában már a nyugati fronton látjuk viszont, ahol három gyalogsági zászlóaljat és egy dandárt irányított. A második ypres-i csatában az ellenséges németek által megindított tüzérségi támadás két ujját is letépte, és súlyos sérülést szenvedett a bal karján. Kezdetben a sebészek nem akarták levágni a kezét, ám az év végén végül mégis az amputáció mellett döntöttek. A kedvét ez sem szegte különösebben: „Őszintén szólva élveztem a háborút; sok rossz és jó pillanatot szerzett nekem, ahogyan bőséges izgalmakat is” – írta Happy Odyssey (Boldog Odüsszea) című önéletrajzi kötetében.

„A sérülései és testi fogyatékosságai sohasem hátráltatták, sokkal inkább inspirálták őt. Igazi példa a mai katonák számára” – mondta róla Thomas O'Donnell zászlós, aki a Scots Guards első zászlóaljával teljesített szolgálatot Afganisztánban.

Miután Carton de Wiart még egyszer meggyőzte a csodálkozó orvosokat alkalmasságáról, 1916-ban a gloucestershire-i ezred nyolcadik zászlóalja élén a somme-i csatában valóságos legendává vált. A szemfedős, bajszos, félkezű parancsnoknak a beszámolók szerint olyan kisugárzása volt, hogy katonái félelme elmúlt. A La Boiselle faluért folyó heves harcok közepette a másik három antantvezetőt kiiktatták a németek, így az összes egység Carton de Wiart irányítása alá került, aki a személyesen vezetett támadásokkal végül megtörte a német ellenállást. Tetteiért kapta meg 1916-ban az altisztek és közkatonák számára alapított Viktória-keresztet.

Néhány történész szerint Carton de Wiart – aki a harmadik ypres-i csatában csípőlövést kapott, Cambrai-nál lábon, Arrasnál pedig fülön lőtték, míg a Somme mentén folyó harcok során a koponyáját is találat érte – bátorsága időnként a nemtörődömség határát súrolta, és sokszor átgondolatlan utasításokat osztogatott. Timothy Bowman, az első világháború történetét kutató szakember szerint a parancsnok bátor katona és hatékony, valamint jól képzett vezető volt, azonban az a „szokása”, hogy állandóan az első sorban akart küzdeni, s ezért gyakran meg is sérült, nem sok jót ígért arra nézve, hogy egy egész hadosztályt is képes lenne-e irányítani.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tél: Mesélő naplók
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár