Az atombombát kifejlesztők alig egy ezreléke tudta, min is dolgozik valójában
2023. július 16. 15:05 Múlt-kor
„Nem akartam elfordulni, de a sok-sok elvégzett számítás alapján úgy véltem, a robbanás a vártnál sokkal nagyobb is lehet. Úgyhogy magamra kentem némi napolajat” – emlékezett vissza Teller Ede atomfizikus a világ első nukleáris fegyverének tesztelése előtti pillanatokra. 78 évvel ezelőtt, 1945. július 16-án hajnali 5:29-kor az új-mexikói Jornada del Muerto sivatagban felrobbantották a Gadget (szerkentyű) névre keresztelt atombombát, amelynek következtében mintegy 20 kilotonna TNT-nek megfelelő energia szabadult fel. A robbanás okozta gombafelhő közel 12 km magasra emelkedett az égen, a bombát tartó acéltorony pedig egyszerűen felszívódott.
A Trinity-teszt gombafelhője
Korábban
Albert Einstein 1939. augusztus 2-án egy Szilárd Leó által megfogalmazott levélben tájékoztatta az amerikai elnököt, Franklin Delano Rooseveltet, hogy urán felhasználásával nukleáris láncreakció érhető el, amelynek következtében óriási energia szabadítható fel. Einstein felhívta Roosevelt figyelmét, hogy ezt a felszabaduló energiát egyetlen bombában hasznosítva egy egész kikötő, sőt az azt körülvevő területek is megsemmisíthetőek lennének.
A levélben figyelmeztették az elnököt, hogy a náci Németország tudósai valószínűleg már elkezdték a kutatásaikat egy ilyen bomba megalkotása céljából, amely feltehetőleg olyan nehéz lenne, hogy az repülőgéppel nehezen lenne szállítható. Roosevelt nyugtázta a tudósok észrevételeit, de ekkor még nem ragadta el fantáziáját egy tömegpusztító fegyver kifejlesztésének lehetősége. A szövetségi kormány 1940-ben még csak 6000 dollárt különített el a legnagyobb amerikai atomtudósok számára egy nukleáris fegyver kifejlesztésére.
Ahogy azonban az évek teltek, egyre nőtt annak a veszélye, hogy a németek előbb alkotják meg saját atombombájukat, ezért 1942-ben Franklin D. Roosevelt elnök engedélyével kezdetét vette a Manhattan-terv. A J. Robert Oppenheimer által vezetett projektben megközelítőleg 600 ezer tudós, mérnök és munkás dolgozott. Közülük nemzetbiztonsági okokból csak minden ezredik ismerte a vállalkozás célját.
A kísérleti bomba
A tudósok megfeszített munkájának köszönhetően három évvel később elérkezett az Oppenheimer által Trinity (Szentháromság) névre keresztelt atombombateszt napja. A bomba kifejlesztésében résztvevő tudósok a kísérlet előtt egy merőben szokatlan javaslatot tettek. Mivel tisztában voltak a nukleáris robbanás apokaliptikus méretű pusztító hatásával, felvetették, hogy a tesztre meg kellene hívni a Németország legyőzése után is tovább harcoló Japán kormányzati és katonai képviselőit, hátha azok jobb belátásra térnek a háború folytatását illetően. Az amerikai katonai és politikai vezetés azonban nemet mondott a „bilaterális” bemutatóra.
Az esemény nézői a robbanás helyszínétől mintegy harmincöt kilométernyire északnyugatra fekvő Compania-dombon várták a detonációt. A 20 perces visszaszámlálás hajnali 5 óra 10 perckor kezdődött. A szürkületben a feszültség szinte az elviselhetetlenségig fokozódott.
Bár Telleréknek javasolták, hogy feküdjenek hasra és fordítsák el a fejüket, eszük ágában sem volt elmulasztani a látványosságot. A Budapesten született tudós alaposan bekente magát naptejjel, majd körbeadta a flakont a többieknek is. „Kísérteties látvány volt, ahogy legkiemelkedőbb tudósaink komoly képpel kenték a napolajat az arcukra meg a kezükre a fekete éjszakában, a várt felvillanás helyétől úgy 30 kilométernyire” – emlékezett vissza egy jelenlévő.
Pillanatokkal a robbanás után a teszt helyszínét körülvevő hegyeket a nappalinál is erősebb fény világította meg, a lökéshullám ereje még az epicentrumtól 160 km-re is érezhető volt. A detonáció helyén egy 3 méter mély és 330 méter széles kráter keletkezett. A robbanás megolvasztotta a homokot és a kráterben jádezöld színű anyag keletkezett, amelyet trinititnek neveztek el.
A Trinity-teszt robbanása 25 ezredmásodperc után. A tűzgömb ezen a ponton mintegy 200 méter magas.
A bomba sikeres tesztje után felgyorsultak az események, hiszen Japán még mindig háborúban állt. Az amerikai hadsereg a csendes-óceáni térségben 1945 első felében két elképesztően véres ütközetet is vívott Ivo Dzsimán és Okinava szigetén, és csak óriási veszteségek árán tudták megtörni a japánokat, akik a szokottnál is fanatikusabban harcoltak: az Okinavát védő 110 ezer fős japán védőseregből 77 ezren elestek a harcokban. A katonai elemzők úgy számoltak, hogy a Japán anyaország elfoglalása akár egymilliós amerikai veszteséggel is járhat.
Truman elnök a számok tükrében, no meg azért, hogy az egyre komolyabb vetélytárssá váló Szovjetuniót féken tartsa, az atombomba bevetése mellett döntött. Néhány héttel a kísérleti robbantás után az amerikai légierő 1945. augusztus 6-án Hirosimára, majd három nappal később Nagaszakira dobta le a halálos fegyvert. Az áldozatok becsült száma 129 és 226 ezer fő között mozgott. Nem sokkal az apokalipszis után, augusztus 15-én, Hirohito császár egy rádióbeszédben jelentette be Japán kapitulációját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Széchenyi István egy mozaikcsalád élén 10:35
- Hendrick Avercamp találkozása a kis jégkorszakkal 09:50
- Már első rendezésével maradandót alkotott Makk Károly 09:05
- Máig számtalan kérdőjel lengi körül George Patton tábornok autóbalesetét tegnap
- A német katonákat is meglepte a Vörös Hadsereg kegyetlensége tegnap
- Halley-től a majákig: avagy a történelem megszámlálhatatlan világvége-jóslata tegnap
- Magyar áldozatokat is követelt az 1988-as skóciai Lockerbie-merénylet tegnap
- Ott támadtak a németek, ahol senki sem tartotta lehetségesnek tegnap
