Amit Szaddám is csak irigyelni tudott - Babilon lenyűgöző öröksége

2015. szeptember 14. 08:38

„Nabukodonozor fia, Szaddam által építtetett Irak dicsőségére” – véste a nagy babiloni uralkodó, II. Nabú-kudurri-uszur lakóhelyének romjai helyére az 1980-as években építtetett palota tégláira a nagy önbizalomról árulkodó mondatokat az iraki diktátor, Szaddám Huszein. A véreskezű zsarnok egy olyan birodalom örökösének tekintette magát, amely nem a szomszédos népek leigázása révén szerzett magának hírnevet, sokkal inkább kulturális és tudományos teljesítményével, amely a közel-keleti népek mellett a görög és római kultúrára, és így közvetve a mai nyugati civilizációra is óriási hatást gyakorolt.

Korábban

Birodalom születik

Babilon nevének legkorábbi formája a Babil volt; az akkád népetimológia később ezt alakította át a Bab-ilim („isten kapuja”) névalakká, amelyből a görög Babylon szó származik. Egyes szakértők szerint a település már az i. e. 4. évezredben is lakott volt, de a város először csak a i. e. 3. évezred elején bukkan fel a forrásokban. Bár a Babilon köré épült birodalom területi kiterjedése folyamatosan változott az évszázadok során, a Babilónia megnevezés az ókorban nagyjából a mai Irak déli részének a Bagdadtól a Perzsa-öbölig terjedő, a Tigris és az Eufrátesz által közrefogott sík vidékét jelentette.

Babilon az i. e. 3. évezred végén az Uri Birodalom, majd az Iszini Királyság irányítása alatt állt, de az i. e. 20. század végétől a régi dinasztiák helyét a Mezopotámiába beözönlő a sémi nyelvű nomád amurrú törzsek által alapított kis királyságok vették át. I. e. 1894-ben Babilon élére is egy amurrú dinasztia került, amely rendkívüli módon meghatározta a város történetének további alakulását.

A dinasztia hatodik királya, a i. e. 1792 és 1750 között uralkodó Hammurapi Babilont a mezopotámiai középhatalmak sorából a térség vezető hatalmává emelte. Uralkodásának kezdeti időszakáról keveset tudunk. Ezekről az évekről elsősorban az évelnevezésekből következtethetünk: az óbabiloni időszakban (kb. i. e. 2000- i. e. 1595) ugyanis az egyes éveket az előző esztendő egy meghatározó eseményéről nevezték el. A királyi kancellária által kitalált évnevek propagandaeszközként is remekül megállták a helyüket. Jó példa erre Hammurapi uralkodásának 9. éve, amely „A Hammurapi-hegal csatorna” nevet kapta. Mivel az esőzések önmagukban nem biztosították volna a földek vízigényét, Babilóniában égető szükség volt a csatornákra. Ezekben tárolták a folyók áradásakor összegyűjtött vizet, amellyel aztán megöntözték a földeket. Nem csoda, ha az uralkodók büszkén adtak hírt a csatornaépítésekről.

Ez azonban csak akkor fordulhatott elő, ha az adott évben elmaradtak a katonai sikerek, amelyek az évnevek elnevezése kapcsán minden esetben elsőbbséget élveztek. A Hammurapi-éra első évtizedeinek évnevei nem tudósítanak hódításokról, uralkodásának 29. évétől (i. e. 1764) azonban minden megváltozott.
Az uralkodó először legyőzte a királyságába betörő Elámot és szövetségeseit majd egy évvel később bevette korábbi szövetségese, Larsza városát. A megerősödött Babilon i. e. 1761-ben a hosszú ideig szintén partnerként kezelt Márit, Zimri-Lim királyságának fővárosát is lerohanta, majd két évvel később az egész várost lerombolta. A pusztítás áldozata lett többek között Zimri-Lim sokak által a világ nyolcadik csodájának tartott lenyűgöző palotája is.

Hammurapi tehát uralkodása második felében egész Mezopotámiát uralma alá hajtotta. Megerősítette a központi hatalmat, egységesítette birodalma jogrendjét, és hatékony közigazgatási szervezetet hozott létre. Törvényoszlopa az ókori történelem egyik legjelentősebb jogi gyűjteménye. Népszerűségére jellemző, hogy a babiloni szülők néha még gyermekük névválasztásánál is gondoltak a nagy királyra: így születhetett meg a „Hammurapi az én Istenem”, valamint a „Hammurapi a segítőm” név.

következő oldal 1 / 3