2021. tél: Mesélő naplók
ITT támogathatsz bennünket

Amíg lehetett, kettős játszmát folytatott a II. világháborúban Törökország

2021. szeptember 20. 18:18 Múlt-kor

Brit remények

Már 1941 őszén megegyezés született Cordell Hull amerikai külügyminiszter és Lord Halifax washingtoni brit nagykövet között arról, hogy Törökország a szövetségesekhez való édesgetésében Nagy-Britannia vállalhatja a főszerepet.

Megindultak a hadianyag-segélyszállítmányok, azonban Churchill szándékosan igyekezett ezek mértékét oly módon korlátozni, hogy az átadott anyag csak védelmi célok ellátására legyen alkalmas. Úgy gondolta, ha Németország ellen látszik fordulni a hadiszerencse, a megnövelt katonai segéllyel lehet majd a leghatékonyabban maguk mellé állítani Ankarát.

Az 1943. januári, Roosevelt és Churchill közötti casablancai találkozón a brit „mediterrán stratégia” nyert elsőbbséget, ez Olaszország inváziója mellett a Törökország csatlakozása irányába tett erőteljesebb lépéseket is jelentette.

Még abban a hónapban brit delegáció látogatott a törökországi Adanába, ahol tagjai többek között a török vezérkari főnökkel, Fevzi Cakmak marsallal találkoztak, Churchill pedig személyesen Inönüvel.

Miközben a vezérkari főnök elképesztő számokat sorolt fel (2300 harckocsit, 2600 tüzérségi eszközt, 120 000 tonna repülőgép-üzemanyagot, stb.), amelyekre serege harcra késszé tételéhez szüksége lett volna a szövetségesektől, Churchill ígéretet tett Inönünek a katonai segélyek növelésére. Mindezért cserébe a török elnök semmi többet nem ígért, mint hogy átgondolja a semlegesség kérdését.

Amikor Churchill felhozta az esetleges szövetséges légibázisok létrehozásának kérdését, Inönü mereven elzárkózott a tengelyhatalmak Balkán-félszigeti jelenlétére hivatkozva – amíg Bulgária a tengelyhatalmak oldalán állt, addig Törökország gazdasági központja, Isztambul is veszélyben volt. A szinte eredménytelennek mondható találkozóról mindazonáltal Churchill „óriási sikerként” számolt be táviratban Rooseveltnek.

Erre megvolt a maga oka: Churchill, ahogy Roosevelt és országaik katonai vezetése is, mind a saját irányába szerette volna továbbvinni a háborút. Casablancában végül nem született megegyezés a Földközi-tengeri műveletekről Szicília elfoglalásán túl – George C. Marshall amerikai vezérkari főnök abban reménykedett, hogy ezt követően már Franciaország felé fordíthatják figyelmüket, mások Olaszország teljes felszabadítását tűzték volna ki célul, míg a brit War Cabinet Olaszország mellett a Balkán-félszigetet vette célba „Földközi-tengeri támadó stratégia” című 1942. decemberi dokumentumában. A terveket további fejlesztésre és tanulmányozásra utalták ki.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tél: Mesélő naplók
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Egy török gyalogos egység pihenőt tart egy hosszú menetelést követően, 1940.Ismet Inönü elnök a korabeli elnöki rezidenciában, az ankarai Çankaya-palotában, 1940.Franklin Roosevelt és Winston Churchill a szabad ég alatt tartanak sajtótájékoztatót a casablancai konferencia (1943 január 14–24.) során. Casablancában a felek végül Szicília elfoglalásán túl nem tudtak megegyezni a Földközi-tenger térségét illető célokban.Szövetséges csapatok partraszállása Szicílián, 1943 nyaránSérült és alultáplált szerb csapatok az ellenséges vonalak mögött, 1943. Churchill minél hamarabb partra akart szállni a Balkán-félszigeten is.Török vegyvédelmi csapatok gázálarcban egy hadgyakorlaton. A török vezérkar abban reménykedett, hogy a britektől nagy mennyiségű modern katonai felszerelést sikerül szerezniük.Churchill Roosevelttel és Sztálinnal a brit delegáció által a miniszterelnök 69. születésnapja alkalmából rendezett vacsorán Teheránban, a konferencia után, 1943. november 30. Sztálin a konferencián ragaszkodott ahhoz, hogy a nyugati szövetségesek kizárólag a franciaországi partraszállásra koncentráljanak.Franklin Roosevelt, Ismet Inönü és Winston Churchill a második kairói konferencián, 1943. december 4. és 6. között. Miután balkáni álmait Sztálin és Roosevelt szertefoszlatta, Churchill egyszerre véget vetett a Törökországnak való „udvarlásnak”.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár