A vörösterror 133 napja

A Városliget a kezdetektől a fővárosi turizmus motorjaként szolgált

2019. május 2. 16:21

A Városliget az 1870-es évektől a második világháborúig a polgári Budapest legnépszerűbb kiránduló és szórakoztató központjának számított. Kezdetben a pestiek kirándulóhelye volt, Buda és Pest egyesülése után a távolabb lakó fővárosiak is látogatták, mjad vonzásköre fokozatosan kiterjedt az egész országra, és a nemzetközi turizmus elindulásával a határon túlra is. Népszerűségét és széleskörű ismertségét a 19. század végi nagy kiállítások alapozták meg. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításnak közel kétmillió látogatója volt. Egy évtizeddel később, az 1896-os Millenniumi Kiállítást pedig több mint ötmillióan keresték fel. A történelmi Magyarország legtávolabbi vidékeiről is érkeztek csoportok, a kiállítás alatt rendezett nemzetközi kongresszusokra pedig sokan jöttek külföldről. A 20. század fordulójára alig akadt olyan magyar ember, aki személyes élmény vagy a sajtóhírek alapján ne tudott volna a Városligetről. Mindez megfelelő alapot teremtett, hogy a Liget – múzeumaival, intézményeivel, szórakozóhelyeivel és persze az Állatkerttel – kedvelt turisztikai célponttá váljon.

városliget turizmus
Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra készült el az Iparcsarnok előtti sétány, szökőkúttal, zenepavilonnal, térvilágítással. A kiállítás korzója a fővárosiak kedvelt hétvégi és esti találkozóhelyévé vált.

Az 1896-os Millenniumi év szervezőbizottsága kiemelt célkiktűzése volt, hogy a városligeti, központi kiállítást minél többen lássák. A Vasárnapi Újság 1896. június 21-ei számában így mutatja be a közönséget: „Az ország minden részéből pedig nagy tömegekben rándulnak föl a kiállításra, nemcsak a módosabb és vagyonos osztály, hanem a földmívesek is, sőt nemcsak a felnőttek, de az iskolás gyermekek százai. Ha a szlavon Pozsegamegyéből ezernél nagyobb tömeg érkezik egyszerre, Torontálból pedig ismét ezer iskolás fiú és leány, Fiuméból az ottani állami iskolák növendékei: ezek már nagyon szembetűnők a főváros utczáin, a kiállítás területén is örvendetes hatást tesznek mindenfelé, hirdetve, hogy az ország fővárosa központ, mely vonz.” Ugyanebben a cikkben szó esik a külföldi vendégekről is: „Most már egész nemzetközi színezete van a magyar fővárosnak. Észrevehető számmal járnak kelnek az idegenek. Megkezdődtek a kongresszusok, melyek egy része a külföldről egészíti ki magát. A nyáron százhúsz kongresszus színhelye Budapest.”

A két nagy századvégi kiállítás – utazási kedvezményekkel, olcsó szállásokkal, nagylétszámú gyermek- és felnőttcsoportokkal – valóban tömegeket vonzott. De ezek kivételes alkalmak voltak. Ebben az időben még nem beszélhetünk a mai értelemben vett turizmusról. Csak a felső tízezernek nyílt arra lehetősége, hogy rendszeresen hosszabb utazásokat tegyen. Magyarország idegenforgalma a századfordulót követő másfél évtizedben sem volt számottevő. Egyedül a 20. század elejére európai metropolissá fejlődő Budapest vált vonzó célponttá. A fővároson belül pedig szinte kínálta magát az ide utazók számára a kiváló közlekedési kapcsolatokkal rendelkező Városliget, ahol sorra nyíltak ezekben az években a változatos programokat kínáló, új létesítmények. Ekkor teljesedett ki a sokféle igényt kielégítő, nagyobb vendégszám egyidejű fogadására alkalmas városligeti infrastruktúra.

A 20. század fordulóján, az általános utazási fellendülés előfutáraként, megjelent az idegenforgalomnak egy speciális ága, az üzleti turizmus. Központja egy monumentális, 14 ezer négyzetméter alapterületű építmény volt, amely hatalmas kupolájával uralta a Liget közepét. Az Iparcsarnok, 1885-ös felépítésétől kezdve, évtizedeken át otthont adott az egymást váltó kiállításoknak. Rendeztek itt cukrászati és borászati bemutatót, virágvásárt, ipari és mezőgazdasági seregszemléket. Itt kapott helyet az 1890-es években a Kereskedelmi Múzeum, majd a Néprajzi Múzeum is. 1907-ben rendezték meg az Iparcsarnokban az első árumintavásárt, és ettől kezdve évről évre egyre nagyobb számban jelentek meg a termelők és a kereskedők. Az árumintavásárok népszerűségét az adta, hogy a gyárak, iparosok viszonylag olcsón, széles szakmai közönségnek be tudták mutatni termékeiket. A kereskedők pedig egy helyen koncentrált, nagy választékból válogathatták ki a piacképes újdonságokat. A szakmai résztvevők mellett folyamatosan nőtt az érdeklődő közönség létszáma is a Tavaszi Vásár névre keresztelt árubemutatókon.

A 20. század elején a Városliget, sok más funkciója mellett, a főváros – és egyben az egész ország –  legnépszerűbb szórakoztató központja is volt. A mutatványosok már száz éve letelepedtek a parkban, a szervezetten működő vurstli, az állandó cirkusz is több évtizedes múltra tekinthetett vissza. Alighogy bezárt a nótázástól és botrányoktól hangos Ős-Budavára, megnyílt a helyén a változatos, minőségi szórakozást kínáló Angolpark. És akkor még a híres vendéglőkről, cukrászdákról, kávéteraszokról, mulatókról nem is beszéltünk. Ez a hatalmas, mindenféle társadalmi réteget kiszolgáló „élményközpont” messze földről vonzotta a szórakozni vágyókat. Igaz, leginkább csak tavasztól késő őszig, mert a téli hónapokra elnéptelenedett a Liget.

Az I. világháborús vereség válságos éveket hozott az ország számára, az idegenforgalom is jelentősen visszaesett. A fővárost 1920–21-ben csupán 10-15 ezer külföldi kereste fel, szemben az 1913. évi 55 ezerrel. A trianoni döntés utáni Magyarország termelési szerkezete és nemzetközi kapcsolatrendszere teljesen átalakult, de a városligeti áruminta vásárok század elején elindított sorozata ekkor sem szakadt meg. 1922-ben hatszázötven kiállító mutatta be produktumait az Iparcsarnokban. Ennél sokkal többen is megjelentek volna termékeikkel, de nem fértek el. A helyhiány miatt első alkalommal döntöttek úgy a szervezők: felépítenek egy 2000 négyzetméteres ideiglenes csarnokot, hogy az autó- és motoripari kiállítás számára helyet szorítsanak. Ezzel lerakták a későbbi vásárváros alapjait. Ahogy az ország helyzete konszolidálódott, nőni kezdett a külföldi kiállítók és látogatók száma is. A városligeti rendezvénysorozatot 1925-től Budapesti Nemzetközi Vásárnak nevezték, a főváros pedig belépett az ekkor megalakuló Vásárok Nemzetközi Szövetségébe.  A belföldi látogatók 1933-tól úgynevezett filléres vásárvonatokat vehettek igénybe a fővárosba történő utazáshoz. Ezek mindig zsúfoltan közlekedtek, a városligeti vásár a főváros turisztikai életét is élénkítette. Bevezették a nemzetközi vásárigazolványt is, amelyhez utazási és vízumkedvezmények kapcsolódtak.

A két világháború közötti időszak általános fellendülést hozott a turisztikai életben. Az utazás a modern élet elemévé vált: egyre többen indultak útnak itthon, s egyre több külföldi látogatott Magyarországra. A fellendülés fontos mozgatórugója volt az átalakuló életmód és szokások mellett a tudatos idegenforgalmi propaganda, amely a belföldi turizmus népszerűsítése mellett nagy hangsúlyt helyezett Magyarország nemzetközi hírverésére. A turisztikai reklám leghatásosabb fegyverének ebben a korban a nagyméretű, színes plakát számított. A harmincas évek eleje, amikor az első magyar idegenforgalmi plakátok készültek, egybeesik a hazai plakátművészet megújulásával. A korszakban olyan remek reklámgrafikusok tervezték a plakátokat, mint Konecsni György, Mallász Gitta és Dallos Hanna, ifj. Richter Aladár. Jelentős festők is művelték a plakátműfajt, elég, ha Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Pólya Tibor vagy Molnár C. Pál nevét említjük. A korszak utazási plakátjai ma is szemet gyönyörködtetőek.

A Reklámélet folyóirat 1934-es évfolyamának 4. számában közölt adat szerint: amíg a gazdasági világválság idején Párizs látogatottsága 34 százalékkal esett vissza, Budapesté csak 6 százalékkal csökkent. Ebben fontos szerepet játszott az 1931-ben megnyitott, jó minőségű Bécs–Budapest autóút és a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal Kärtner Gassén, a bécsi Operaházzal szemben megnyitott irodája. Az európai körúton lévő, tehetősebb turisták korábban legfeljebb Bécsig merészkedtek. A magyar idegenforgalmi propaganda igyekezett számukra a Bécsből Budapestre átruccanást is kedvelt programmá tenni. Jöhettek vonattal, autóbusszal vagy saját gépkocsival, de utazhattak a magyar fővárosba olyan hidroplánnal is, amelyik a városközpontban, a Szabadság-híd mellett szállt le a Duna vizére.

A fővárosi tulajdonba került, 1912-re teljesen átépített, és attól kezdve kiválóan menedzselt Állatkert híre a háborús éveket követően a határokon túlra is eljutott. Nemzetközi ismertségéhez hozzájárult az 1930-as évek elején készült amerikai romantikus film, a Zoo in Budapest. A kalandos szerelmi történet két főszereplője, Éva (LorettaYoung) és Dani (Gene Raymond), a korszak népszerű filmsztárjai voltak. A Fox Filmvállalat által készített filmet először 1933-ban, az Egyesült Államokban mutatták be, majd sorra következtek Európában finn, dán, svéd, portugál, francia, spanyol és olaszországi bemutatói.

A budapesti és ezen belül a városligeti turizmus fejlesztésében, a külföldi és hazai vendégek szervezésében jelentős szerepet játszott az épp 115 éve, 1902-ben életre hívott első magyar utazási iroda, az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Részvénytársaság. Az 1926-tól IBUSZ néven működő vállalkozás másfél évtizeddel megelőzte a német és osztrák nemzeti utazási irodák létrejöttét. A társaság kezdetben vasúti menetjegyeket árult, majd fokozatosan bővítette hazai és nemzetközi szolgáltatásait. Külföldi fiókokat is működtető utazási irodaként sokat tett a főváros idegenforgalmi látványosságainak népszerűsítéséért.

1932-ben a tekintélyes Nyugat folyóirat rendezett konferenciát a hazai idegenforgalmi lehetőségekről. Hozzászólt a témához a neves író, Móricz Zsigmond is, aki a többi között ezt mondta: „A magyarság vendégszerető, patriarchális kedélyt örökölt őseitől, hozzá is szokhattunk Szent István óta a vendégek szíveslátásához, most csakugyan jó volna, ha arra gondolnánk, hogy az utazás, új vidékek, országok, szokások látása az elmúlt század eleje óta valósággal tömegjárvány lett. Hömpölyög az aranyfolyam: csak éppen Magyarországot kerülje ki?Magasabb emberi szempontból is hasznos, helyes és bölcs dolog az idegenforgalom, mert összeszoktatja az emberiséget.” A közös gondolkozás, az idegenforgalom tudatos fejlesztése meghozta az eredményt: a harmincas évekre a magyar főváros, és benne a Városliget, a nemzetközi idegenforgalom számára is vonzó úticéllá vált.

Lovas Dániel teljes cikke, valamint a képek forrásai itt találhatók.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
A Millenniumi Kiállítás hírverését szorosan összekapcsolták Budapest népszerűsítésével. Ez a törekvés megjelent a kiadványokban és a programok szervezésében. A távolabbról érkező, több napig itt tartózkodó vendégeknek igyekeztek a kiállítás mellett a magyar főváros minél több nevezetességét is megmutatni. Többnyelvű kiadványok, városismertető könyvek segítették a tájékozódást (2) A Millenniumi Kiállításra egész vasúti szerelvényt megtöltő bosnyák diáksereg is érkezett. A diákok és tanáraik nemcsak a kiállítást nézték meg alaposan, hanem az új Országháztól az Állatkerten át a Margitszigetig mindent, ami alkalmas arra, hogy képet alkothassanak maguknak a magyar fővárosról (3) A nagy kiállítások kapcsán épült létesítményekhez – Iparcsarnok, Vajdahunyad vára, Közlekedési csarnok, Műcsarnok – csatlakozott a Szépművészeti Múzeum, a Széchenyi Fürdő és az Állatkert, amelyet a főváros saját tulajdonba vett és teljesen felújított. Ekkor már javában folyt a Millenniumi emlékmű építése, amely országos jelentőségű emlékhelyként – a fokozatosan kiépülő Hősök terével együtt – a Liget reprezentatív bejárataként is szolgált. A képeken az intézmények megnyitását beharangozó korabeli plakátok láthatók (4)Balról a Kereskedelmi Múzeum plakátja, középen az 1911-es árumintavásár reklámja, jobbról pedig egy gyorsan népszerűvé váló rendezvénysorozat, a nemzetközi automobil kiállítás 1906-os plakátja (5) Balra az 1904-től működő Beketow Cirkusz szezonnyitó plakátja 1912-ből, középen az I. világháború éveiben Nemzeti Parkká átnevezett Angolpark kerti ünnepélyre hívogató plakátja, jobbra pedig egy afrikai társulat szenzációs fellépéséről hírt adó angolparki plakát (6)Telt ház egy szép nyári estén az Angolparkban működő Kutassy-teraszon a 20. század elején (7)Balra az 1922-es árumintavásár plakátja, mellette az első BNV plakátja a vásár emblematikus figurájával, a szárnyas Merkúrral. A jobboldalon hazaiakat és külföldieket látogatásra bíztató, utazás kedvezményekről tájékoztató BNV-plakátok (8) Balról Voit Ernő klasszikus ízlést követő plakátja 1926-ból, középen pedig modern felfogású magyar idegenforgalmi plakát az 1930-as évekből. A jobboldalon egy különlegesség, a British Airways által Londonban, az angol közönség számára készített plakát. A repülőtársaság új, közvetlen járatát népszerűsítette, amely 6 ¼ óra alatt ért az angol fővárosból Budapestre. A plakátot angol  felirata szerint Koloszvary tervezte, az elírt név feltehetően a magyar Kolozsváry Sándor (1896-1944) reklámgrafikusé (9)A bécsi idegenforgalmi iroda megnyitásakor indították el a rendkívül sikeres „Három nap Budapesten” kampányt, amely jegyfüzetet és vízummentes utazást biztosított a külföldieknek. A háromnapos programajánlatban helyet kaptak a Városliget nevezetességei is (10) Angol, német és svéd feliratú, korabeli filmplakátok. A romantikus melodrámát rengeteg néző látta, még a dél-amerikai kontinensre is eljutott. Népszerűsége hozzájárult, hogy még több ország lakói ismerjék meg Budapest nevét és tekintsék vonzó úticélnak a magyar fővárost (11)Az IBUSZ 1925-ben indította el a fővárosban autóbuszos városnéző szolgáltatását. A korszerű, nyitott társasgépkocsik körútjuk során természetesen a Városligetet is útba ejtették.  Az 1930-as években készült felvételen városnéző külföldi turisták láthatók a Millenniumi emlékmű előtt (12) Budapest a vizek városa – hirdeti a baloldalon a francia nyelvű plakát, amelyen érdekes városligeti motívum tűnik fel: egy stilizált korcsolyapálya, a háttérben a parlament sziluettjével. A jégpálya nézői mintha a Városligeti tó hídjának korlátjára támaszkodnának, felsejlik a háttérben a Millenniumi emlékmű oszlopa is. A középső képen egy ugyancsak francia nyelvű Budapest-naptár 1937-ből. A külföldieknek szánt naptár lapjain, a főváros nevezetességei között látványos városligeti fotók is helyet kaptak. Jobbra pedig egy újabb, Budapestet és gyógyfürdőit jelképes városligeti motívummal népszerűsítő plakát (13)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!