Nehéz életükön enyhített, hogy a természet csodáit közelről figyelhették meg a korai keresztény remeték
2020. december 23. 11:34 Múlt-kor
„Szent Antal a sivatagban, / ki magának főzi a tésztát / a Sátán vele kibabrált,/ellopta a villáját, / de Szent Antal nem siránkozik, / mossa kezeit.” Bár a tészta és a villa természetesen a költői szabadság eszközei, hiszen tizenhét évszázaddal ezelőtt még nem nagyon használták őket, a fent idézett abruzzói (Olaszország) népdal verssorai között mégis a valóság bújik meg. Jelképei ugyanis a 3-4. században, Egyiptomban élt remete, Szent Antal heroikus küzdelmének, amelyet a sivatagi élet nehézségeivel szemben kellett megvívnia. A korai kereszténység időszakában azonban korántsem Szent Antal volt az egyetlen, aki ezt a szokatlan életformát választotta.
Korábban
Sivatagi aszkéták
Szent Antal élete több mint száz esztendejének túlnyomó részét Egyiptom legelszigeteltebb részein töltötte, ezért még a tevéknél is jobban megismerte a sivatagot. Eleinte egy – a Nílus nyugati partján fekvő – sírbolt volt a szállása, majd 313-tól – 351 és 357 között bekövetkező – haláláig a Kolzim-hegy egyik barlangjában élt a Szuezi-öböl partján.
Nyolcvan év remetelét a legmostohább körülmények között: párnaként kő, étkezés gyanánt kenyér vadvirágokkal, társként pedig sasok, skorpiók és sivatagi farkasok szolgáltak. Bár ennek alapján azt is gondolhatnánk, hogy Szent Antalnak egész egyszerűen elment az esze,a valóság egészen mást mutat. A 3-4. században a sivatagi aszkétaéletmód ugyanis népszerű jelenségnek számított a keresztény Keleten.
Bár a remeték közül a Nílus partján fekvő Koméban (ma Qeman-al-Arous),jómódú földműves családba született, analfabéta Antal tett szert a legnagyobb hírnévre, nem ő volt az első, aki ezt a különös életvitelt választotta. Amikor Antal visszavonult a Kolzim-hegy lankáira, egy magányos aszkéta látványa fogadta: a későbbiekben szintén szentté avatott Pál, egy gazdag thébai (ma Luxor) családból származó férfi élteaz életét sivatagi remeteként.
Míg a Szuez környékén, egymástól távoli barlangokban lakó remeték száma meglehetősen csekély volt, addig az Alexandriától délre található Nitriai-sivatagban mintegy ötezer, a bűnbánó banditát, Etiópiai Szent Mózest követő szerzetes élt.
A világtól elvonulók motivációi azonban rendkívül különbözőek voltak. Mózes a hatóságok, Remete Szent Pál a római uralkodó, Decius üldöztetése elől menekült, Szent Antal azonban büntetlenül vonult el a Kolzim-hegyre, mégpedig ugyanabban az évben, amikor Nagy Konstantin római császár engedélyezte a keresztények számára a szabad vallásgyakorlást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- 10 tény Picassóról 19:20
- Kiolvasztják a kutatók az eddig eredeti állapotában őrzött tussenhauseni Jégherceget 14:03
- Az alkukból nem kért, visszautasította a miniszterelnöki széket ifjabb Andrássy Gyula 11:50
- Negyvenezer fa pusztulását okozta, kis híján mégis feledésbe merült a tunguszkai esemény 08:50
- A fekete Buffalo-katonák, akik átkerekeztek a Vadnyugaton tegnap
- Valóban a nándorfehérvári győzelem hírét vitte a déli harangszó? tegnap
- Még a 20. században is felbukkantak elefántok a világ harcterein tegnap
- Tűpontosan ábrázolta és kíméletlen kritikával illette a magyar társadalmat Móricz Zsigmond tegnap
